There Are More Things
Howard P. Lovecraft emlékéreAmikor a Texasi Egyetemen, Austinban, épp az utolsó vizsgámra
készültem, megtudtam, hogy nagybátyám, Edwin Arnett a kontinens túlsó
végén aneurizmában meghalt. Azt éreztem, amit ilyenkor érezni szoktunk:
az immár hiábavaló lelkifurdalást, amiért nem voltunk olyan jók a
megboldogulthoz, amilyenek lehettünk volna. Az ember elfelejti, hogy
maga is csak halott, aki a többi halottal társalog. Az egyetemen filozófia
szakra jártam; eszembe jutott, hogy nagybátyám, neveket ugyan nem
említve, ott, a Lomas melletti Vörös Házban előadta nekem szépséges
kételyeit. Az ebédlőasztalnál, egy narancson magyarázta el Berkeley
idealizmusát, a sakktábla pedig az eleai paradoxonok szemléltetőeszköze
lett. Néhány év múlva kezembe nyomta Hinton értekezéseit, melyek azt
próbálják bizonyítani, hogy a térnek van egy negyedik dimenziója, amit az
olvasó színes kockákkal végzendő műveletek során maga is megsejthet. A
prizmákat és piramisokat, amiket az íróasztal lapján felépítettünk, sohasem
felejtem el.
Nagybátyám mérnök volt. Amikor az Állami Vasutaktól nyugdíjba
ment, úgy döntött, hogy Turderába költözik, ahol a jóformán mezei élet
magányát és Buenos Aires közelségét egyaránt élvezheti. Mi sem volt
természetesebb, mint hogy a házat egyik legjobb barátja, Alexander Muir
építse fel. Ez a merev férfiú Knox merev tanait vallotta; nagybátyám, mint