lélekjelenléttel, s uruk mellett lelnek végső nyugalomra. Férfiak és
gyermekek jönnek imádkozni e hűséges emberek sírjához.
A szacumai ember
A zarándokok között érkezik egy poros, fáradt fiú – bizonnyal messziről
jön. Leborul Óisi Kuranoszuké tanácsos síremléke előtt, és fennhangon így
szól: „Láttalak, midőn egy kiotói nyilvánosház kapujában feküdtél, és nem
sejtettem, hogy uradért forralsz bosszút. Hűtlen katonának hittelek, és az
arcodba köptem. Azért jöttem, hogy elégtételt adjak neked.” Ezeket
mondotta, és harakirit követett el.
A prior fejet hajtott bátorsága előtt, és a kapitányok mellett adott neki
sírhelyet.
Ezzel ér véget a negyvenkét hűséges férfi története – azazhogy nem ér
véget, mert mi, többi férfi, akik tán nem vagyunk hűségesek, de akik sose
veszítjük el teljesen a reményt, hogy egyszer azok leszünk, szavainkkal
tovább dicsőítjük őket.
Gajdos Zsuzsanna fordítása