A Harmincak Szektája
Az eredeti kézirat a Leideni Egyetem könyvtárában található; a szöveg latin
nyelvű, de a benne előforduló hellenizmusok arra vallanak, hogy görögből
fordították. Leisegang szerint a Krisztus utáni 4. században keletkezett.
Gibbon a Decline and Fall tizenötödik fejezetéhez írt egyik jegyzetében
röviden utal rá. Az ismeretlen szerző ezt írja:
„...A Szekta sohasem volt népes, és most alig egynéhány tagja van. Miután
a vas és a tűz megtizedelte őket, az utak mentén alszanak, vagy a romok
között, melyeknek a háború megkegyelmezett; vallásuk ugyanis tiltja, hogy
házat építsenek. Meztelenül járnak. A tények, melyeket tollam feljegyzett,
köztudomásúak; most azt szándékozom papírra vetni, amit tanításaikról és
szokásaikról sikerült kiderítenem. Hosszan elbeszélgettem tanítóikkal, de
nem tudtam megtéríteni őket az Úr Hitére.
Először is az tűnt föl nekem, hogy mennyire másképpen vélekednek a
halottakról. A tudatlanabbak úgy tartják, hogy a halottak eltemetéséről a
már megboldogultak lelkei gondoskodnak; mások a Szentírástól
elrugaszkodva kijelentik, hogy Jézus intelme: »Hagyd a halottakra, hadd
temessék halottaikat«, a mi temetkezési szertartásaink üres pompája ellen
szól.
Azt az evangéliumi tanácsot, hogy adjuk el, amink van, és adjuk oda a
szegényeknek, mindenki híven követi: aki ajándékot kap, odaadja valaki
másnak, az pedig újra továbbadja. És ez már elégséges magyarázat is a