A Hedzsra 120. és a Kereszt 736. esztendejében született Turkesztánban az
a Hákim nevű ember, akit egykorú földijei később a Fátyolosnak csúfoltak.
Szülőhazája Merv régi városa volt, amelynek kertjei, szőlői és ligetei
bánatosan nézik a sivatagot. A dél fehér és vakító, ha nem homályosítják el
porfellegek, amelyektől fulladoznak az emberek, és fehéres réteg rakódik a
fekete szőlőfürtökre.
Hákim ebben a fáradt városban nőtt fel. Tudjuk, hogy apjának egyik
fivére megtanította a kelmefestő mesterségre: istentelenek, hazugok és
állhatatlanok foglalkozása, ez sugallta pazar pályája első káromlásait.
„Arcom színarany (vallja A rózsa megsemmisítése egyik híres lapján), de
kiáztattam a bíborfestéket, másnap este megmártottam a fésületlen gyapjút,
és harmadnap este átitattam a kész gyapjút, s a szigetek uralkodói ma is
versengenek ezért a vérvörös kelméért. Így vétkeztem ifjúságom éveiben, és
megmásítottam a teremtett dolgok igazi színét. Az Angyal azt mondta, hogy
a birka színe nem olyan, mint a tigrisé, a Sátán azt mondta, a Hatalmas
akarta, hogy olyan legyen, s az én ravaszságomat és bíboromat használta fel
erre. Most már tudom, hogy az Angyal is, a Sátán is tévedett az igazságot
illetően, és minden szín gyűlöletes.”
A Hedzsra 146. esztendejében Hákim eltűnt szülővárosából. Összetörve
találták az üstöket és az áztatókádakat, valamint egy sirázi szablyát és egy
bronztükröt.
A bika
A 158. év sabán havának végén nagyon tiszta volt a sivatag levegője, és az
emberek a napnyugtát nézték, ramadán holdját keresve, ami ösztökél a