Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

(BlackTrush) #1
Bólintottam.


  • Az ember, mire betölti századik életévét, képes rá, hogy lemondjon a
    szerelemről és a barátságról. Nem fenyegeti semmi vész, nem fenyegeti a
    váratlan halál. Művészetekkel foglalkozik, filozófiával, matematikával,
    vagy csak magában sakkozik. Amikor úgy akarja, megöli magát. Ura az
    életének s a halálának is.

  • Ez valami idézet? – kérdeztem.

  • Biztosan. Már csak idézetek maradtak. A nyelv idézetek rendszere.

  • És az én korom nagy kalandja, az űrutazás? – kérdezem.

  • Már évszázadokkal ezelőtt felhagytunk az efféle helyzetváltoztatással,
    bár kétségkívül csodálatos dolog volt. Az itt és mosttól úgysem
    menekülhetünk.
    Mosolyogva tette hozzá:

  • Különben is minden utazás űrutazás, mert űr vesz körül bennünket.
    Az egyik planétáról a másikra utazni éppen olyan, mint átmenni egyik
    tanyáról a másikra. Amikor belépett ebbe a szobába, akkor maga is
    űrutazást tett.

  • Igaz – válaszoltam. – De kémiai anyagokról és állatkerti élőlényekről
    is beszéltek.
    Az ember ekkor hátat fordított nekem, és kinézett az ablakon. Kinn
    fehér volt a síkság, szállingózott a hó, sütött a hold.
    Összeszedtem a bátorságomat és megkérdeztem:

  • Múzeumok meg könyvtárak vannak még?

  • Nincsenek. El akarjuk felejteni a múltat, csak az elégiákban
    emlékezünk meg róla. Nem ünneplünk meg semmit, nincsenek évfordulók,
    nem nézegetjük halott emberek képmásait. Mindenki saját maga kell hogy
    megteremtse azt a tudományt és azt a művészetet, amelyre szüksége van.

Free download pdf