Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

(BlackTrush) #1

  • Olyan színekkel festettem őket, melyeket a te régi szemed nem láthat
    meg.
    Finom kezével hárfázni kezdett, s a hangokból is alig hallottam meg
    egyet-kettőt.
    Akkor kopogtattak.
    Termetes asszony és két-három férfi lépett be. Mintha testvérek lettek
    volna, vagy mintha egyformává tette volna őket az idő. A házigazda először
    az asszonnyal beszélgetett.

  • Tudtam, hogy ma éjjel eljössz. Láttad mostanában Nilset?

  • Néha találkozom vele. Még mindig festeget.

  • Remélem, többre viszi, mint az apja.
    Nem hagytunk semmit a házban; kéziratokat, képeket, bútorokat,
    használati tárgyakat, mindent magunkkal vittünk.
    Az asszony is keményen dolgozott, akár a férfiak. Szégyelltem
    soványságomat: alig bírtam segíteni nekik. Az ajtót senki sem zárta be;
    miután összeszedtünk mindent, elindultunk. Csak most vettem észre, hogy a
    ház nyeregtetős ház volt.
    Mentünk vagy negyed órát, aztán balra fordultunk. A távolban
    toronyféleséget láttam, a tetején kupolával.

  • Az ott a krematórium – mondta valaki. – Abban van a halálkamra.
    Állítólag valami emberbarát találta fel, azt hiszem, Adolf Hitlernek hívták.
    Az őr kinyitotta a rácsos kaput; már meg se lepődtem hatalmas
    termetén.
    A házigazdám suttogott valamit, majd búcsút intett, és belépett.

  • Holnap is havazni fog – jósolta az asszony.
    A México utcában még mindig ott van az íróasztalomon az a vászon,
    melyet valaki ezer év múlva fest majd meg, olyan anyagokkal, melyek ma

Free download pdf