amint az angyalok már imádják is. Miután tudtukra adta megbízatását,
Hákim szent háborúra – dzsihádra – és illő vértanúságra ösztönözte őket.
A rabszolgák, koldusok, lókupecek, tevetolvajok és mészárosok
megtagadták tőle bizalmukat: egy hang bűbájost kiáltott, egy másik csalót.
Valaki egy leopárdot hozott – talán annak a nyúlánk és vérengző
fajtának egy példányát, amelyet a perzsa vadászok tenyésztenek. Tény,
hogy a leopárd kitört ketrecéből. Az álarcos próféta és két társa kivételével
mindenki fejvesztetten menekült. Amikor visszatértek, a vadállat már vak
volt. A fénylő és a holt szemek láttán az emberek imádták Hákimot, és hitet
tettek természetfeletti erejéről.
A fátylas próféta
Az Abbászidák hivatalos történetírója különösebb lelkesedés nélkül számol
be a Fátylas Hákim khorasszáni sikereiről. Ez a tartomány – amelyet
nagyon megrázott legnevesebb vezérének balszerencséje és megfeszíttetése
- kétségbeesett hévvel karolta fel a Tündöklő Arcú tanítását, s vérével és
aranyával adózott neki. (Hákim ekkor már ékkövekkel teletűzdelt, négyrétű
fehér selyemfátyollal leplezte durva arcát. A Banu Abbászok jelképes színe
a fekete volt; Hákim a fehér színt – a legellentétesebbet – választotta az
oltalmazó fátyol, a zászlaja és turbánja számára.) A hadjárat jól indult. Igaz,
hogy A pontosság könyvében a kalifa zászlói mindenütt győzelmesek,
mivel azonban e győzelmek leggyakoribb eredménye hadvezérek leváltása
és bevehetetlen várak feladása, az eszes olvasó tudja, mihez tartsa magát. A
- esztendő redzseb havának végén Nisapur hírneves városa nyitotta meg
érckapuit az Álarcos előtt; a 162. év elején Aszterabadé. Hákim hadi