ténykedése (mint más, szerencsésebb prófétáé) a tenor hangon elmondott
könyörgésre szorítkozott, amelyet azonban egy rőt teve hátán, csaták
forgatagos középpontjában intézett az istenséghez. Körülötte nyilak
süvítettek, anélkül hogy egy is megsebezte volna. Valósággal kereste a
veszélyt: amikor egy éjjel undorító leprások vették körül a palotáját, maga
elé rendelte és megcsókolta őket, ezüstöt és aranyat adott nekik.
A kormányzás fáradalmait hat-hét hívére hárította át. Elmerült az
elmélkedésben és a békében: száztizennégy vak nőből álló hárem elégítette
ki isteni teste szükségleteit.
Gyűlöletes tükrök
Mindaddig, amíg szavaik nem cáfolják az ortodox hitet, az iszlám eltűri
Isten bizalmas barátainak létét, bármily hebehurgyák vagy fenyegetők
legyenek is. A próféta, úgy lehet, nem is vetette volna meg e semmibevevés
előnyeit, de párthívei, győzelmei és a kalifa – Mohamed Al Mahdi – nyílt
haragja eretnekségre kényszerítették. Ez a meghasonlás tönkretette, de
előbb kidolgoztatta vele egy személyes vallás tételeit, a gnosztikus
őstörténet nyilvánvaló beszüremléseivel.
Hákim kozmogóniájának kezdőpontjában egy kísértet-isten áll. Ez az
istenség fenséggel nélkülözi az eredetet, akárcsak a nevet és az arcot.
Mozdulatlan isten, de képe kilenc árnyékot vetett, amelyek mozgásba jőve
létrehoztak uralmuk alatt egy első eget. Ebből az első demiurgoszi körből
egy második származott, szintén angyalokkal, hatalmakkal és trónusokkal, s
ezek újabb eget alapítottak lejjebb, amely az eredetinek szimmetrikus
másolata. Ez a második konklávé egy harmadikban teremtette újra önmagát,