Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

megpróbáltam megálmodni. A történetbe beleszőttem, ahogy szoktam,
önéletrajzi vonásokat.
A sors, mely – mint tudjuk – kifürkészhetetlen, nem hagyott nyugodni,
míg el nem követtem Lovecraft nevében egy posztumusz elbeszélést; őt
mindig Poe akaratlan parodizálójának tartottam. Végül engedtem a
csábításnak; a szánalmas eredmény címe: There Are More Things.
A Harmincak Szektája egy lehetséges eretnekség történetét idézi fel –
minden dokumentálható alap nélkül.
Az ajándékok éjszakája a kötet elbeszélései közül talán a legártatlanabb,
a legerőszakosabb és a leglelkesültebb darab.
A Bábeli könyvtár (1941) végtelen számú könyvet képzel el; az Undr és
A tükör és a maszk pedig egy-egy évszázados irodalmat, amelyek egyetlen
szóból állnak.
Véleményem szerint az Egy megfáradt ember utópiája a
legbecsületesebb és legmélabúsabb írás a kötetben.
Mindig meglepőnek találtam az észak-amerikaiak etikai rögeszméjét; A
vesztegetés ezt a vonást tükrözi.
Szemben John Eltonnal, Charlotte Corday-vel, és Rivera Indarte ismert
véleményével („Dicső tett Rosast meggyilkolni!”) meg az uruguayi
himnusszal („Zsarnokok ellen Brutus tőre kell”), én nem fogadom el a
politikai gyilkosságot. Mindenesetre Arredondo magányos bűntényének
esetében az olvasó tudni akarja a befejezést. Luis Melián Lafinur a
felmentését kérte, de a bírók, Carlos Fein és Cristóbal Salvañac egy hónap
magánzárkára és öt év börtönre ítélték. Ma egy montevideói utca őrzi a
nevét.
Két ellentétes és felfoghatatlan tárgy alkotja az utolsó elbeszélések
anyagát; A korong olyan euklideszi kör, amelynek csak egy lapja van; a