asszony a háremből, amikor az eunuchok megfojtották, azt kiabálta, hogy a
próféta jobb kezén hiányzik a gyűrűsujj, és a többi ujján nincs köröm. A hír
elterjedt a hívek között. Tűző napon, egy magas teraszon, Hákim
győzelemért vagy jeladásért könyörgött a meghitt istenséghez. Két kapitány,
alázatosan, leszegett fejjel – mintha esővel futott volna szembe – lerántotta
a drágakövekkel teletűzdelt fátyolt.
Először megremegtek mind. Az Apostol ígért arca, az arc, amely látta
az egeket, valójában fehér volt, de a foltos lepra furcsa fehérsége volt ez.
Olyan duzzadt és hihetetlen volt, hogy álarcnak tűnt. Nem volt szemöldöke;
alsó szemhéja jobboldalt lecsüngött öreges orcájára; súlyos gümőfürt rágta
le ajkait; nem emberi, tömpe orra az oroszlánéra emlékeztetett.
Hákim hangja egy végső csalással próbálkozott. „Undok bűnötök nem
engedi meglátnotok ragyogásomat...” – kezdte mondani.
Nem hallgattak oda, lándzsákkal verték át.
Jánosházy György fordítása