Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

(BlackTrush) #1

Világosodott már, de a színek még összemosódtak. Teremtett lélek sem volt
az udvaron. Szinte öntudatlanul belemártottam a kezem a kút vizébe. Bent,
az épületben arra gondoltam, hogy Isten és Allah valójában egyazon
felfoghatatlan Lény két neve, s fennhangon fohászkodtam hozzá, hogy
szabadítson meg a terhemtől. Nem mozdultam, valamiféle válaszra vártam.
Nem hallottam lépéseket, egyszerre csak mégis megszólított egy közeli
hang:



  • Eljöttem.
    A koldus állt mellettem. A derengő fényben lassan felismertem a
    turbánját, a tompa fényű tekintetét, sárgás bőrét, szürke szakállát. Nem volt
    nagyon magas.
    Kinyújtotta a kezét, majd ezt mormolta:

  • Adj egy kis alamizsnát, Szegények Pártfogója.
    A zsebembe nyúltam, s így feleltem:

  • Nincs egy vasam se.

  • Nagyon is sok pénzed van – hangzott a válasz.
    A jobb zsebemben lapultak a kövek. Kivettem egyet, s beleejtettem a
    koldus üres markába. Semmilyen nesz nem hallatszott.

  • Mindet ide kell adnod – mondta. – Semmit sem ad, ki keveset ad.
    Felfogtam, mit akar, és figyelmeztettem:

  • Tudnod kell, hogy ez az alamizsna veszedelmes is lehet.
    Így felelt:

  • Talán ez az egyetlen alamizsna, amit elfogadhatok. Bűnös vagyok.
    Minden követ beleszórtam a markába. Semmiféle zajt nem ütöttek,
    mintha csak a tenger mélyébe estek volna.
    Utána így szólt:

Free download pdf