könyörület. Hisz ki ő, Johannes Grisebach, hogy szentségtörő kézzel csak
úgy felfedi, hogy senki sincs amaz álarc mögött?
Az aranyaiból csak alamizsnára futotta volna. Inkább magával vitte
őket. Paracelsus kikísérte a lépcső aljáig, s azzal búcsúzott, hogy mindig
szívesen látja a házában. Mindketten tudták, hogy soha többé nem
találkoznak.
Paracelsus egyedül maradt. Mielőtt eloltotta a lámpát, s leült a kopott
karosszékbe, begörbített tenyerébe öntötte az alig maroknyi hamut, és
elsuttogott egy szót. A rózsa szárba szökkent.
Scholz László fordítása