Előszó az első kiadáshoz
1933-ban vagy 1934-ben készültek a kötetben található prózagyakorlatok.
Azt hiszem, Stevenson és Chesterton újraolvasása ihlette őket, meg
Sternberg első néhány filmje és talán egy bizonyos Evaristo Carriego-
életrajz is. Szertelen bennük egy-egy írói eszköz használata: az
ellentmondásos felsorolás, a folyamatosság hirtelen megszakítása, az
emberélet két-három jelenetre való redukálása. (Ez a képi szándék
uralkodik a Férfi a rózsaszín utcasarkon című elbeszélésben is.) Nem
pszichologizálnak, nem is törekednek rá.
A kötetet záró, mágiával foglalkozó esetekre én csupán fordítóként és
olvasóként formálhatok jogot. Olykor azt hiszem, hogy a jó olvasók még a
jó szerzőknél is rejtélyesebb, különösebb mesterek. Senki sem tagadhatja,
hogy azok a munkák, amelyeket Valéry a hajdani Edmond Teste-nek
tulajdonított, szemmel láthatóan értéktelenebbek, mint a felesége és a
barátai írásai.
Az olvasás mindenesetre az írás után következő tevékenység:
lemondóbb, polgáribb, szellemibb.
J. L. B.
Buenos Aires, 1935. május 27.