Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

Élt Santiagóban egy prépost, aki roppant érdeklődést tanúsított a mágia
mestersége iránt. Hallotta, hogy a toledói Don Illán tud róla a legtöbbet, így
elment hozzá Toledóba. Az szívélyesen fogadta, és arra kérte, hogy addig
ne mondja el, mi járatban van, míg meg nem ebédelnek. Megmutatta a
hűvös szobát, ahol megszállhat, és jelezte, hogy mennyire örül a
látogatásának. Ebéd után a prépost előadta, hogy mi járatban van, és
megkérte, hogy tanítsa meg a mágia tudományára. Don Illán azt felelte,
hogy gyanítja, hogy prépost, hogy magas pozícióban lévő, szép jövőjű
férfiú, de fél, hogy később majd megfeledkezik róla. A prépost bizonygatta,
fogadkozott, hogy sosem fogja elfelejteni, mekkora kegyben részesíti, és
mindig a rendelkezésére fog állni. Miután megegyeztek, Don Illán
kifejtette, hogy az ő tudományát csakis egy eldugott helyen lehet
megtanulni, majd kézen fogta a prépostot, és átvitte egy szomszédos
helyiségbe, ahol egy jókora vasgyűrű feküdt a földön. Már előzőleg szólt a
cselédlánynak, hogy vacsorára készítsen foglyot, de addig ne kezdjen bele a
sütésbe, míg nem kap rá parancsot. Együttes erővel felemelték a vasgyűrűt,
és elindultak lefelé egy díszesen faragott kőlépcsőn, és annyit mentek, hogy
a prépostnak úgy tűnt, hogy a Tajo folyó már fölöttük folyik. A lépcső
végénél egy cella volt, mellette egy könyvtár, amellett meg egy
varázseszközökkel teli műhely. Átlapozták a könyveket, s közben egyszerre
csak feltűnt két férfi, levelet hoztak a prépostnak a püspöktől, a
nagybátyjától, aki arról értesítette, hogy nagybeteg, és kéri, hogy ha élve
akarja még látni, ne késlekedjen. Nagyon elszomorodott a prépost a hírtől:
bánkódott a nagybátyja betegsége miatt, és amiatt is, hogy félbe kell
hagynia a tanulmányait. Úgy döntött, kimenti magát, és el is küldte a
választ a püspöknek. Három napra rá gyászruhás férfiak újabb leveleket
hoztak, melyekből megtudta a prépost, hogy meghalt a püspök, már keresik