bíborosunkat egyhangúan megválasztották pápának. Amikor Don Illán
értesült erről, megcsókolta őszentsége lábát, emlékeztette a hajdani
ígéretére, és kérte, hogy a fiának adja át a bíborosi címet. A pápa
megfenyegette, hogy börtönbe vetteti, majd hozzátette, hogy jól tudja, hogy
ő csak egy egyszerű varázsló, és hogy Toledóban a mágia tudományát
tanította. Szerencsétlen Don Illán azt felelte, hogy visszatér
Spanyolországba, és kért tőle némi ennivalót az útra. A pápa
visszautasította. Ekkor Don Illánnak különös módon megfiatalodott az arca,
és határozott hangon megszólalt:
- Hát akkor nincs más, megeszem a ma estére rendelt foglyot.
Megjelent a cselédlány, és Don Illán megkérte, hogy süsse meg őket. E
szavak hallatán a toledói föld alatti cellában találta magát a pápa, egyszerű
santiagói prépostként, és oly nagy szégyen fogta el, hogy még mentegetőzni
sem tudott. Don Illán előadta, hogy neki próbaként ennyi elég, megtagadta
tőle a fogolyvacsora rá eső részét, és felkísérte az utcára, jó utat kívánt,
majd felettébb udvariasan elbúcsúzott tőle.
(Don Juan Manuel infánsnak a Lucanor gróf, avagy Lucanor gróf
és Patronio példabeszédeinek gyűjteményéből, amely egy arab
kötetből származik, Negyven reggel és negyven éjszaka a címe)A tintatükör
A történelem úgy tudja, hogy Szenvedő Jaakúb volt Szudán
legkegyetlenebb kormányzója, aki kiszolgáltatta országát az egyiptomi
adószedők galádságának, és aki 1842-ben, barmahát holdhónap 14. napján