Látható, hogy ebbe a külvárosi hangulatú szövegbe becsempésztem
néhány kifinomultabb szót: zsigerek, átváltozások és így tovább. Vagy azért
tettem, mert a compadre vágyik a választékosságra, vagy pedig azért (ez
az érv kioltja az előbbit, pedig talán az az igazi), mert a compadrék
egyének, és nem mindig beszélnek úgy, mint a Compadre platóni figurája.
A Nagy Szekér bölcsei azt tanítják, hogy a világegyetem lényege az
üresség. Ezt a könyvet, az univerzumnak ezt a parányi részét tekintve
tökéletesen igazuk van. Vérpadok és kalózok sorakoznak benne, és az
aljasság kifejezés kábító a címben, de a sokadalom mögött nincs semmi.
Nem több ez, mint látszat, képekkel borított felület; talán épp ezért arathat
tetszést. Megalkotója elég szerencsétlen ember volt, de jól szórakozott,
amikor írta; bárcsak eljutna az olvasókhoz is hajdani örömének egy-egy
sugara.
Az Et cetera részbe három új darabot tettem.
J. L. B.[ 1 ]