Tlön, Uqbar, Orbis Tertius
I
Egy tükör és egy lexikon találkozásának köszönhetem Uqbar fölfedezését.
A tükör Ramos Mejíában, egy Gaona utcai villa előszobájának a végében
nyugtalankodott; a lexikon csalárdul azt a címet viseli, hogy The Anglo-
American Cyclopaedia (New York, 1917), pedig csak az 1902-es
Encyclopaedia Britannica szó szerinti és ráadásul ügyetlen utánnyomása.
Úgy öt esztendeje történt a dolog. Aznap este nálam vacsorázott Bioy
Casares, és jól belefeledkeztünk a beszélgetésbe: arról volt szó, hogy írunk
egy regényt, első személyben, de úgy, hogy az elbeszélő elhallgasson vagy
elferdítsen bizonyos tényeket, itt-ott ellentmondásba is keveredjen, és ebből
néhány – nagyon kevés – olvasó kitalálhasson valami borzalmas vagy
köznapi valóságot. Az előszoba távoli végéből a tükör csak lesett
bennünket. Rájöttünk (öreg éjszaka óhatatlanul rájön az ember), hogy van
valami szörnyűséges a tükrökben. Akkor Bioy Casares megemlítette, hogy
az egyik uqbari eretnek szerint utálatos a tükör és a közösülés, mert
szaporítja az embert. Megkérdeztem tőle, hogy kitől származik ez az
emlékezetes mondás, és azt válaszolta, hogy az Anglo-American
Cyclopaedia közli az Uqbarról szóló cikkében. A villában (melyet
bútorozottan béreltünk) megvolt a szóban forgó mű. A XLVI. kötet utolsó
lapjain egy szócikk Uppsalával foglalkozott; a XLVII.-nek az első lapjain