(azt hiszem, már említettem) a tizedik Encyclopaedia Britannica
utánnyomása. Annyi a könyvárverés, Bioy egy ilyen alkalommal vásárolta a
maga példányát.
Kissé figyelmesebben is elolvastuk a cikket. Talán csak az a részlet volt
meglepő benne, amit Bioy említett. A többi nagyon is helyénvalónak
tetszett, jól illett a mű általános hangjához, és (természetesen) kissé
unalmas volt. Újra elolvastuk, és úgy találtuk, hogy bár gondosan van
megírva, mégis van valami homályosság az egészben. A földrajzi leírásban
tizennégy tulajdonnév fordult elő, de a szövegbe valahogy felemás módon
beszúrt nevek közül csak három volt ismerős: Khorasszán, Örményország,
Erzerum. A történelmi nevek közül csak egy: Szmerdisz, a szélhámos
varázsló, aki inkább csak metaforaképpen volt megemlítve. A cikk látszólag
pontosan megadta Uqbar határait, de valójában magának a tartománynak
folyóira, tűzhányóira és hegyláncaira hivatkozott homályosan. Például azt
olvastuk, hogy Caj Haldún síksága és az Axa folyó deltája alkotja az ország
déli határát, és hogy ennek a deltának a szigetein párzanak a vadlovak. Ezt a
- oldal elején találtuk. A történelmi részből (920. oldal) megtudtuk,
hogy a 13. századi vallásüldözések miatt a hithűek a szigeteken kerestek
menedéket, ahol még ma is megvannak az obeliszkjeik, és gyakran a
kőtükreik is előkerülnek a földből. A Nyelv és irodalom fejezet rövid volt.
Csak egyetlen figyelemre méltó dolgot tartalmazott: azt írta, hogy az uqbari
irodalom fantasztikus jellegű, és hogy eposzai, legendái sosem a valóságról
szólnak, hanem két képzeletbeli tartományról, Mledzsnaszról és Tlönről...
A bibliográfia négy kötetet sorolt fel; ezeket eddig nem sikerült
megtalálnunk, bár a harmadik – Silas Haslam: History of the Land Called
Uqbar, 1874 – benne van Bernard Quaritch könyvkatalógusaiban. Az első
1641-ben jelent meg – Lesbare und lesenswerthe Bemerkungen über das
[ 4 ]