Land Ukkbar in Klein-Asien –, és Johannes Valentinus Andreä műve. Ez
fontos körülmény, mert pár év múlva ismét találkoztam ezzel a névvel De
Quincey meglepő lapjain (Writings, XIII. kötet), és megtudtam róla, hogy
német teológus volt, aki a 17. század elején leírta a rózsakeresztesek
képzeletbeli közösségét, amelyet azután mások meg is alapítottak az ő
előzetes elképzelései szerint.
Aznap este bementünk az Országos Könyvtárba. Hiába forgattuk a
földrajzi társaságok atlaszait, katalógusait, évkönyveit, az utazók és
történetírók emlékiratait: soha senki se járt Uqbarban. Bioy lexikonának
általános névmutatója se tartotta nyilván. Másnap Carlos Mastronardi
(akinek elmeséltem a dolgot) megpillantotta az Anglo-American
Cyclopaedia köteteinek fekete és aranyszínű gerincét egy könyvesboltban, a
Corrientes és Talcahuano utca sarkán... Belépett, és elkérte a XLVI. kötetet.
Persze Uqbarnak az égvilágon semmi nyomát se találta.
II
Herbert Ashe-nek, a Déli Vasút mérnökének gyér és fogyatkozó emléke
még most is éldegél abban az adroguéi szállodában, a terjengő lonc közt és
a tükrök csalóka mélyén. Amíg élt, valószínűtlen alak volt, mint oly sok
angol; holtában már az a kísértet se maradt, aki volt. A kelletlen modorú,
magas férfiú valamikor szögletesre nyírt, vörös szakállt viselt. Tudtommal
gyermektelen özvegyember volt. Párévenként rendszeresen hazajárt
Angliába: egy napórát meg néhány tölgyfát látogatott (azokból a
fényképekből ítélve, amelyeket nekünk mutogatott). Apám afféle angol
barátságot kötött vele (bár van ebben némi túlzás), amely abban áll, hogy