Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

először is kirekesztik a bizalmasságot, majd csakhamar eltekintenek a
társalgástól. Könyveket és újságokat cserélgettek egymással; sakkozgattak
is, néma csendben... Mintha most is látnám a szálloda folyosóján, a
kezében egy matematikakönyv, és néha el-elnézi az ég megismételhetetlen
színeit. Egy délután a tizenkettes számrendszerről beszélgettünk (amelyben
úgy írják a tizenkettőt, hogy 10). Ashe elmondta, hogy éppen mivel
foglalkozik: tudom is én, milyen tizenkettes számrendszerű táblázatokat ír
át hatvanas számrendszerbe (amelyben úgy írják a hatvanat, hogy 10).
Hozzátette, hogy egy norvég bízta rá ezt a munkát Rio Grande do Sulban.
Már nyolc év óta ismertük, de még sose mondta, hogy arrafelé is járt... A
pásztoréletről társalogtunk, capangákról, a gaucsó szó brazil
etimológiájáról (egy-két öreg uruguayi még most is úgy ejti, hogy gaúcso),
de – az Isten bocsássa meg – egy árva szót se ejtett többet a tizenkettes
számrendszerről. 1937 szeptemberében Herbert Ashe meghalt (mi nem
voltunk a szállóban); értágulat, egy megpattant ér okozta a halálát.
Napokkal azelőtt egy pecsétes ajánlott csomagot kapott Brazíliából. Egy
nagy, nyolcadrétű könyvet. Ashe a bárban hagyta, ott találtam meg hónapok
múlva. Belelapoztam, és elfogott valami enyhe, kába szédület, amit meg se
próbálok leírni, mert ez nem az én érzéseim, hanem Uqbar és Tlön és Orbis
Tertius története. Az iszlám szerint egy éjszakán, amit úgy hívnak, hogy az
Éjek Éje, sarkig kitárulnak majd az ég titkos kapui, és édesebb lesz a korsók
vize; ha kitárulnának azok a kapuk, akkor most nem érezném azt, amit
akkor délután éreztem. A könyv angolul volt írva, és 1001 dalból állt. Sárga
bőrgerincén azokat a furcsa szavakat olvastam, amelyek a borítón is
feltűntek: A First Encyclopaedia of Tlön. Vol: XI. Hlaer to Jangr. Hol,
mikor adták ki, semmi nyoma. Az első oldalon és az egyik színes
illusztrációt borító selyempapír lapon ovális, kék pecsét volt ezzel a