Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

ezekhez a különféle ismeretekhez, de csak kevesen, akikben lelemény is
van, és még kevesebben, akik képesek szigorú és rendszeres tervnek
alárendelni ezt a leleményt. Ilyen óriási tervben minden írónak csak parányi
része lehet. Kezdetben azt hitték, hogy Tlön csak puszta káosz, a képzelet
felelőtlen szabadossága; ma már tudjuk, hogy egész kozmosz, és, ha
ideiglenesen is, meg vannak szabva azok a belső törvények, amelyek
igazgatják. Csak arra utalok, hogy a tizenegyedik kötetben olyan pontos és
olyan világos rend uralkodik, hogy még látszólagos ellentmondásai is
sziklaszilárd bizonyságot alkotnak, s azt tanúsítják, hogy a többi kötet is
létezik. A népszerű folyóiratok – bocsánatos buzgalommal – széltében
ismertették Tlön helyrajzát és állatvilágát, de én azt hiszem, hogy áttetsző
tigrisei és vértornyai talán nem érdemlik meg minden ember szakadatlan
figyelmét. Én csupán mindenségfelfogásának bátorkodom néhány perc
figyelmet kérni.
Hume egyszer s mindenkorra megállapította Berkeley érveiről, hogy a
legcsekélyebb ellenvetést se tűrik, de a legcsekélyebb meggyőző erő sincs
bennük. A Földre vonatkozóan teljességgel érvényes ez a vélemény, de
Tlönben teljességgel hamis. Ennek a bolygónak a lakói – született –
idealisták. Nyelvük és nyelvük származékai – a vallás, az irodalom, a
metafizika – az idealizmust föltételezik. Szerintük nem térbeli tárgyak
összessége a világ, hanem egymástól független cselekedetek zagyva
sorozata. Nem térbeli, hanem folyamatos, időbeli. Tlön feltételezett
Ursprachéjában, amelyből „jelenlegi” nyelvei és tájszólásai származnak,
nincsenek főnevek, csak személytelen igék, amelyeket határozói értékű,
egytagú ragok (vagy igekötők) minősítenek. Például nincs olyan szó, amely
a hold szónak felel meg, csak valami olyasféle ige van, hogy holdaz vagy
holdal. Fölkelt a hold a folyó fölött; ez a mondat így van: Hlör u fang