Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

axaxaxasz mlö; a szavak rendje szerint: fölfelé (upward) hátul tartós-folyó
holdazott. (Xul Solar röviden fordítja, upa tras perfluyue lunó: upward,
behind the onstreaming it mooned.)
Az eddigiek a déli félgömb nyelveire vonatkoznak. Az északi félgömb
nyelveinek (amelyek Ursprachéjáról nagyon kevés adat van a tizenegyedik
kötetben) nem az ige, hanem az egytagú melléknév a főeleme. A főnév
melléknévhalmozás útján jön létre. Nem azt mondják, hold, hanem azt,
hogy sötét-gömbölyűn légies-világos vagy égi-halvány-narancsszínű, vagy
bármi más összetétellel élnek. Az említett esetben valóságos tárgynak felel
meg a melléknévhalmaz; de ez csak véletlen. Az északi félgömb irodalma
(akárcsak Meinong folyamatos világa) bővelkedik eszmei tárgyakban, egy
pillanat alatt állítják össze és bontják szét őket, ahogy a költői szükség
kívánja. Olykor a puszta egyidejűség határozza meg őket. Vannak tárgyak,
amelyek két részből vannak összetéve, egy vizuális és egy auditív jellegű
elemből, olyanokból, mint a kelő nap színe és egy távoli madárrikoltás.
Vannak sokszorosan összetett tárgyak; ezek ilyenféle részekből állnak: az
úszó mellét érő napfény és víz, a lehunyt szemű, remegő, rózsaszín
csavargó, az az érzés, hogy elragad bennünket egy folyó vagy az álom.
Ezek a másodlagos tárgyak más hasonlókkal párosulhatnak; bizonyos
rövidítések segítségével gyakorlatilag végtelen ez a folyamat. Vannak híres
költemények, amelyek egyetlen óriási szóból állnak. Ez a szó alkotja a
szerző teremtette költői tárgyat. Senki sem hiszi, hogy alapjuk van a
főneveknek, paradox módon éppen ezért végtelen a számuk. Tlön északi
félgömbjének nyelvei mindazokat a főneveket ismerik, amelyek az
indoeurópai nyelvekben megvannak, és még sok mást is.
Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy Tlön klasszikus kultúrájában csak
egyetlen tudomány van: a lélektan. Az összes többi ennek van alárendelve.