Sławomir Mrożek - A túlvilág titkai és más történetek

5

Hamlet

Hívatott az igazgató, azt mondta:

• Gratulálok, úgy döntöttünk, magának adjuk Hamlet szerepét.
  Mint minden színésznek, dédelgetett álmom volt ez a szerep. Majd'
  szétvetett a boldogság. Áradozva hálálkodtam az igazgatónak,
  fogadkoztam, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy a reám bízott
  feladatot méltóképpen megoldjam.
  Már-már kezdtük volna a próbákat, amikor újból hívatott az
  igazgató. Kissé gondterheltnek láttam.
  
  
  • Felmerültek bizonyos aggályok. A társulat úgy véli, ha magára
    bízzuk Hamlet szerepét, az az egyén favorizálása volna.
  
  
  • Ez azt jelenti, másnak adják Hamlet szerepét?
  
  
  • Nem, az éppúgy az egyén favorizálása volna. De találtunk
    megoldást. Hamletet maga fogja eljátszani és még nyolc színész.
    Szerencsére kilencnél is többet találok a társulatban, akik többé-
    kevésbé Hamletnek nézhetnek ki.
  
  
  • Értem, tehát én és még nyolcan felváltva játszunk.
  
  
  • Nem, valamennyien egyszerre.
  
  
  • Hogyhogy egyszerre... Csak nem ugyanabban az előadásban?
  
  
  • Úgy van, ugyanabban az előadásban, minden este.
  
  
  • Hiszen ez képtelenség! Kilenc Hamlet a Hamlet-ben!
  
  
  • Úgy van.
  
  
  • Aha. Az egyik kimegy, a másik bejön, kimegy, bejön a harmadik
    és így tovább?
  
  
  • Nem, mert abban az esetben felmerül a sorrendiség kérdése, és
    csorbát szenvedne az egyenrangúság. Ne feledje, mindenkinek
    egyenlő esélyt kell adni.
  
  
  • Akkor hogyan?
  
  
  • Kórusban.
    Lerogytam a székre. Az igazgató felállt, előjött az íróasztal mögül.
    Kezét a vállamra tette.
  
  
  • Fel a fejjel! Így eleget teszünk a társadalmi elvárásoknak, és
    művészileg is nagy eredmények születhetnek. Már megvan a rendező,
    aki elvállalta, nagyon érdekes, avantgárd kísérlet lesz. Hamlet
    felbontása kilenc személyiségre, érti, ugye.
  
  
  • Értem. Mélylélektan.