68
A próféta
Volt a városkában egy ember, aki mindenre és mindenkire ferde
szemmel nézett. Senki és semmi nem tetszett neki. Dühös képpel
járta az utcákat, a járókelőkön élte ki a mérgét. Ha valakinek
esküvője vagy keresztelője volt, ő kiállt a templom elé, és ott
átkozódott, aztán a lakodalmas ház előtt káromolt eget és földet.
Amikor pedig semmilyen esemény nem zajlott, senki sem volt a
közelében, magában motyogott, alighanem holmi átkokat.
Sokat derültünk rajta, mert olyan jó nézni, ha valaki mérgelődik.
Különösen, ha nincs a dologban kockázat, az illető pedig olyan
ügyefogyott volt, hogy még egy követ sem tudott rendesen elhajítani.
Nagyon mulatságos az, amikor valaki dühös ránk, de nem tehet
ellenünk semmit.
Különösen a gyerekek incselkedtek vele szívesen. Piszkálták, a
nadrágját ráncigálták, aztán rémületet színlelve elszaladtak. Soha
nem ért utol közülük egyet sem, néha még el is esett, és nem tudott
föltápászkodni, csak ült a földön, és az öklét rázta. Ez volt a legjobb
szórakozás!
Akármivel föl lehetett bosszantani, de az emberek szeretnek
tökéletesíteni. Észrevették, hogy csak az állatokat nem szidja, sőt
még barátkozik is egy öreg kutyával, amelyik gyakran sütkérezik a
Piactér sarkán, amikor süt a nap. Ha valaki ezt a kutyát megdobta
vagy belerúgott, az nagyobb mulatságot jelentett, mint a dühös
embert piszkálni. Ilyenkor szinte hörgött dühében, s ezen akkorákat
lehetett nevetni! Egyszer valaki, aki azt akarta, hogy a szórakozás
még tökéletesebb legyen, éjszaka fölakasztotta a kutyát.
Ott lógott a kutya a kút mellett egy fán, s a kíváncsiskodók reggel
óta a kis ligetben ücsörögtek, várva, hogy a dühös ember megjöjjön, s
megpillantsa, mi történt. Már előre örültek a várható műsornak.
Jött is az illető dél felé, meglátta a kutyát, ácsorgott egy darabig,
aztán megfordult és elment.
Attól kezdve nyugodt ember lett. Úgy néz ránk, mintha nem is
látna minket. Elmegy mellettünk, mintha nem léteznénk. Lehet
ingerelni, bottal piszkálni, mondhatunk neki bármit — nem reagál.
Próbálkoztunk már így is, úgy is, végül abbahagytuk, mert minek
erőlködni, ha rá se hederít.