75
Nincs igazság
Olvastam egy felháborító újsághírt.
Az elefántokról szólt. A modern civilizáció ártalmai miatt rövidesen
kihalnak, ha nem gondoskodunk róluk. Szorgalmazták is a
gondoskodást, ez háborított fel.
Tényleg meg kell védeni az elefántokat? Történelem előtti állat, a
mamut utóda, és a mamut talán nem az elmaradottság szimbóluma?
Már maga a mamut szó is elnéző, ha ugyan nem lenéző mosolyt
fakaszt — valami vagy valaki csökönyösen kitart a régi rend mellett,
nem vesz tudomást a változásokról, vagyis a haladásról, végül elnyeri
méltó büntetését, és ásatag őslénnyé válik. Ha az elefántnak nem
tetszik a korunk, haljon csak ki nyugodtan. Más állatok, mint,
mondjuk, a poloska, miért tudnak alkalmazkodni, és az elefánt miért
nem tud? Különbnek tartja magát?
És miért pont az elefántot kellene védenünk? Nincs elég kihaló faj?
Azokkal nem törődik senki, mindenki csak az elefántokat emlegeti.
Mivel érdemelte ki ezt a különleges bánásmódot a többi faj rovására?
Azzal, hogy a koma a cirkuszban, a sógor az állatkertben szolgál? Ők
intézték el neki felsőbb szinten? Protekció? Vagy éppenséggel a
zsidók keze van a dologban? Ki tudja, tényleg elefántnak hívják-e az
elefántot... Hát a szabadkőművesek?
Bedühödtem, a nyilvánosság előtt akartam tiltakozni, de jobb
ötletem támadt.
Varrok magamnak két fület, lehetőleg strapabíró anyagból,
nejlonból lenne a legjobb, összeeszkábálok valami ormányfélét, és
megyek Afrikába, csatlakozom az elefántokhoz. Hátha nem veszik
észre az álcát, és befogadnak. Vagy ha észreveszik is, megértik.
S így majdcsak kihúzom valahogy.
Pálfalvi Lajos fordítása