„A beporzásban végzett szolgálatai olyanok, hogy csak na! Porozza
be, amit eszik, másképp nem megy. Az eprecskék jól vannak. —
Micsurin”
Egy kicsit csúnya lett, mert valaki rálépett a kezemre, és pacát
ejtettem.
Az ötödik nap úgy gondoltam, jobb lenne valami könnyedebb
forma. Ceruzával írtam, mert a tollamat odaadtam zálogba a
pincérnek:
„Mucuskám! Mikor találunk föl megint valamit? — Epekedő
rákocskád, Curie-Sklodowska. PS. Borzasztóan ki vagyok száradva.”
Be kell vallanom, hogy a post scriptum nem hivatalosan tört föl
belőlem.
A hatodik napon olyan fáradt voltam már, hogy röviden írtam:
„Mi újság, vén bika? — Kopernikusz”
Ezzel vége szakadt a levelezésnek. Jelenleg autóstoppal tartok
hazafelé, a mi kis városkánkba, az irodába. De nem aggódom.
Megmondom az Elnöknek, hogy szóbeli üdvözletet hoztam Pasteur
professzortól, a veszettség elleni védőoltás feltalálójától.
Mihályi Zsuzsa fordítása