mindenesetre valami új dolog lenne az egész, valami változatosságot
hozna.
- Hát akkor rajta! – lelkesedett Mayer.
Puszcz égnek emelte a tekintetét, és felsóhajtott. - Nem bírom tovább – szólt Nowosądecki Puszczhoz. —
Magyarázd el neki te!
— Reménytelen – válaszolta Puszcz. - Mégis megpróbálom – szedte össze magát Nowosądecki. – Igaz,
hogy haver, de ő is csak ember. Na, ide figyelj, te fafejű! Sem a
teknősbékához, sem az elefántokhoz nem térhetünk vissza, mivel az
újkori tudomány minden kétséget kizáró módon bebizonyította, hogy
a Föld gömb alakú. Most már érted? - Na, és ha azt az... izét...?
- Mit?
— Azt az újkori tudományt... azt... szóval... amelyik...
Nowosądecki Puszczhoz fordult. - Hallottad?
- Hallottam. Hihetetlen!
- Már nem sokáig bírom türelemmel.
— De hát nem hagyhatod ennyiben. - Nem – szólt megtörten Nowosądecki. — Végül is, hm, nemzeti
ügyről van szó. Tudod-e, ki bizonyította be, hogy a Föld gömbölyű? - Honnan tudnám? – védekezett Mayer. — Nem voltam ott.
- Kopernikusz. Ezt minden gyerek tudja. És tudod, ki volt az a
Kopernikusz? - Ne kérdezd, mondd inkább, kár vesztegetni az időt.
— Lengyel volt! És az egész világon híressé vált ezzel a
felfedezéssel. Általa pedig mi, a honfitársai is. Te meg azt akarnád,
hogy őt... izé... Kit akarsz te... Kopernikuszt? Egy lengyelt? Egyik
lengyel a másikat?
— Akkor elnézést – szólt bocsánatkérően Mayer. - Én is így gondolom! Mert ha, mondjuk, német lett volna, vagy
ruszki, akkor hogyne, akkor lehetne. No de így?
— Úgy látom, nyitnak – szólt Puszcz, aki egy ideje megint a távolba
bámult meredten.
— Mi?! Már nyolc óra? – csodálkozott Nowosądecki, és
lábujjhegyre ágaskodott, hogy lássa a sor elejét. Puszcz magas volt, ő
ágaskodás nélkül is látta. — Valóban nyitnak, mindjárt beengedik az
elejét.
— Húzódjanak előrébb! – kiáltozták mögöttünk. Mayer hozzájuk
fordult.