Sławomir Mrożek - A túlvilág titkai és más történetek

9

Az iú Werther gyötrelmei

A filharmónia igazgatója udvariasan fogadott.
— Mivel szolgálhatok? — kérdezte.

• Tartozik nekünk ötvenezerrel.
  — Ez nagyon is elképzelhető, noha nem tudom egészen pontosan, mi
  okból. Ha szabad kérnem, megmagyaráznák?
  — Előleg — magyaráztam neki.
  
  
  • Valóban, ez a gyakorlat. Előleg, de milyen alapon?
    — Fellépünk a filharmonikusoknál.
  
  
  • No igen, ez már valamelyest indokolttá teszi. Bár, ha nem csal az
    emlékezetem, most találkozunk először. Levélben írtuk volna alá a
    szerződést?
  
  
  • Még nem írtuk alá, de máris aláírhatjuk.
  
  
  • Kétségtelen. Mégis, megtudhatnék valamit az ajánlatukról?
    Zenekarhoz van szerencsém?
  
  
  • Pillanatnyilag nincs zenekar, de majd lesz.
  
  
  • És nagyjából milyen a repertoár?
  
  
  • Majd kiderül, ha megtanulunk játszani.
  
  
  • Játszani?
    — Valami hangszeren, természetesen.
    Egyre idegesebb lettem ettől a fafejűtől.
    — Az urak még nem tudnának?
    — Még vagy már, nem mindegy? A jövő úgyis a mienk. Nem látja,
    hogy fiatalok vagyunk?
    — Ó, dehogyisnem. Mégis, ha ajánlhatnék valamit, előbb
    tanuljanak meg játszani, aztán muzsikáljanak egy kicsit, és akkor
    majd meglátjuk. A jövő kétségkívül az önöké.
    És nem adott előleget a fasiszta. Hátrányos társadalmi helyzetben
    távoztunk. Volt egy plakát a falon, valami Mozart muzsikál náluk.
    — Ki az? – kérdezte... nem emlékszem, melyikőnk, mert a
    memóriám nem az igazi, különösen délelőtt nem.
  
  
  • Biztos valami vénség.
    Felhagytunk a művészettel, és bombát készítettünk. A filharmónia
    épületében kéne elhelyezni. Az igaz ügyért folytatott harc az első.
  
  
  
  

Pálfalvi Lajos fordítása