13
A nagy kombinátor
Nyár van. Melegen süt a nap. Ácsorgok a sörösbódé előtt, és
tépelődöm: igyak egy sört vagy ne igyak?
Szívesen innék, de elseje még messze van. Ha az Elnök elintézne
egy kis fizetésemelést, akkor ihatnék. De az Elnök kemény fickó, ha
odamennék hozzá, s csak úgy, se szó, se beszéd, fizetésemelést
kérnék tőle, biztosan elutasítana. Egészen más lenne a helyzet, ha,
mondjuk, megmenteném az életét vagy ilyesmi... Akkor adósomnak
érezné magát, minden kérésemet teljesítené.
De hát hogyan mentsem én meg az Elnök életét, ha ilyen
nyugalmas időket élünk, amikor legfeljebb a vonat alá esik valaki,
vagy netán denaturált szeszt iszik? Hogyan eshetne a vonat alá az
Elnök, mikor a legközelebbi vasútvonal még a legrövidebb úton is tíz
kilométerre van, ha pedig iszik az Elnök, csak repi vodkát, boltit
iszik.
Előfordulnak azonban balesetek fürdés közben. Tegyük fel, hogy az
Elnök elmegy fürödni a bányatóhoz, és görcsöt kap. Kimenthetném,
de hát nem tudok úszni, nem kockáztathatok. Más lenne a helyzet
télen, amikor befagy a víz. Akkor előfordulhatna, hogy az Elnöknek
korcsolyázni támad kedve. Az Elnöknek megvan a maga súlya,
beszakadhat alatta a jég, elmerül az Elnök, én meg kiugrok a
bokrokból, kihúzom az Elnököt, fizetésemelést kérek tőle, s minden
el van intézve.
Csakhogy az Elnök nem korcsolyázik. Nem korcsolyázik, mert
biztosan nincs korcsolyája, nem jutott eszébe, hogy vegyen. Mert ha
volna neki, akkor korcsolyázna. Csak nem hagyná, hogy kárba
vesszen a korcsolya!
Otthagytam hát a sörösbódét, mentem egyenest a sportboltba,
hogy egy pár korcsolyát vegyek az Elnöknek, amíg lehet kapni, mert a
téli szezonban esetleg hiánycikk lesz. Hosszú távú befektetés.
Kifizetődik.
Sört meg majd iszom jövő nyáron.
Szenyán Erzsébet fordítása