21
Figyelmeztetés
Megláttam az utcán valakit, akivel évekkel korábban közeli, bár
részemről véletlen, sőt kényszerű ismeretséget kötöttem. Nem
akartam beszélni az illetővel, ezért átmentem az utca túloldalára.
Csakhogy az illető is átjött, és elállta az utamat.
- Jó, hogy látlak! – kiáltotta örvendezve. – Fontos dolgot akarok
neked mondani. - Miről van szó? – kérdeztem, mert a kíváncsiság győzött bennem.
- Szenzáció! Ha mástól hallanád, nem hinnéd el, de te most tőlem
hallod. Első kézből, hogy úgy mondjam. - Nem bánom, mondd!
- Emlékszel még, hogy egyszer megloptalak?
- Tegyük fel, hogy igen. És akkor mi van?
- Nos, nekem most lelkiismeret-furdalásom van.
— Vagyis vissza akarod adni a pénzt?
— Nem, de erkölcsi kínok gyötörnek. Aljas disznóként viselkedtem,
szemét ember vagyok. Mit szólsz ehhez?
— Hát, esetleg mégis visszaadnád?...
— Hagyjuk ezeket az apróságokat! A legfontosabb az erkölcsi
érzékenység. E tekintetben rendben van a szénám.
— Valóban?
— Fogalmad sincs róla, mennyire szenvedek! Tönkretettelek,
nyomorba taszítottalak! A szívem majd' meghasad, amikor erre
gondolok.
— Nagyon sajnálom.
— Remélem is! Nincs rosszabb a lelkiismeret-furdalásnál. És arra
emlékszel, hogy amikor megvádoltál lopással, téged ítéltek el
rágalmazásért? A sógorom volt akkoriban, Isten nyugosztalja, az
igazságügy-miniszter. Mostanában a sógor gyakran megjelenik
álmomban, a fejét ingatja, és ezt ismételgeti: „Nem szép dolog,
bizony nem szép dolog!” - A sógor túloz.
- Sosem bocsátom meg magamnak. És arra emlékszel, hogy
elcsábítottam a feleségedet? - Pillanatnyi megingás volt.