31
Csipsz
Egyik nap hívatott minket az Elnök, szigorúan végigmért, és így szólt:
- Gyalázat, uraim, panaszt tett a gépírónő, mert ahányszor csak
átmegy az osztályon, mindig belecsíp valaki. Hogy fordulhat elő
ilyesmi egy tisztes intézményben?! Komolyan mondom, kollégák,
olyanok, mint a gyerekek. Ki volt az? Jobb, ha rögtön beismeri.
Nem vallott senki.
— Hát így állunk. Akkor is megtaláljuk a bűnöst. Nálunk nincs
helye a bujaságnak. Bekötjük Zośka kisasszony szemét, és mindenki
szép sorjában megcsípi. Zośka kisasszony, kegyed meg közli velünk,
ha felismeri a tettest. Majd mi elkapjuk azt a csirkefogót.
A Könyvelőé volt az első csípés. Habozott egy pillanatig, aztán
behunyta a szemét, és csípett. - Ez volt az? – kérdezte az Elnök.
- Ugyan – felelte Zośka kisasszony. – Hiszen ez a Könyvelő úr!
- Nem lehetne még egyszer? – kérdezte a Könyvelő.
- Elég volt – mondta az Elnök –, mások is várnak sorukra. Kérem
a következőt.
Most az Előadó csípett. Idegességében célt tévesztett, és az Elnököt
csípte meg. Másodjára már nagyobb sikerrel járt. - Ez volt az? – kérdezte az Elnök, sajgó fertályát masszírozva.
— Olyan nincs! – kiáltott felháborodottan Zośka kisasszony. –
Hiszen ez az Előadó úr.
Végül rám került a sor.
— Az Elnök úr előtt? Soha! – kiáltottam. – Kérem, Elnök úr,
parancsoljon elsőként.
Az Elnök még udvariaskodott egy darabig, de hagyta magát
meggyőzni. Kulturáltan belecsípett. Lélegzetvisszafojtva vártuk a
hatást.
— Zbyszek, te vagy az? — kérdezte a gépírónő.
Hülyén éreztük magunkat. Komoran tekintett rám az Elnök, és azt
mondta:
— Zbigniew úr, azt hiszem, félreértés történt. Attól tartok, meg kell
szakítanunk a vizsgálatot.
Azóta kerüli a társaságomat. De hát mit vétettem ellene?