48
Az Üveghegyen
Ment-mendegélt a királyfi, amíg meg nem látta az Üveghegyet és
annak a tetején a Várat. Leszállt a lováról, nagy kínkeservvel
felkapaszkodott az Üveghegy tetejére. Belépett a Várba. A középső
teremben ott találta a királylányt. A televízió előtt ült.
Elcsodálkozott a királyfi a királylány szépsége láttán, érezte, hogy
megtalálta élete értelmét, amelyet ez idáig hiába keresett szerte a
világban. Elindult a királylány felé, hogy homlokát csókkal illetve
felébressze a gonosz varázslattal reá mért álomból, s feleségül vegye.
De amint ment feléje, rápislantott ő is a televízióra. Leült a
királylány mellé a pamlagra, és, egy pillanatra megfeledkezve a
csókról, ő is nézte a műsort.
Épp egy történetet sugároztak a királyfiról, aki ment-mendegélt,
járta a világot, keresvén az Üveghegyet és az elvarázsolt királylányt.
Arra a jelenetre ért oda, amikor a királyfi belép a palotába,
megpillantja a királylányt, és elindul feléje. De ahogy közeledik,
rápislant a televízióra, leül a királylány mellé, és nézi a műsort.
Ugyan mit is mutattak abban a televízióban, amelyet abban a
televízióban mutattak, amelyet az eleven királyfi az eleven
királylánnyal együtt nézett? Ugyanazt, a történetet.
Tehát abban a televízióban is, amelyet abban a televízióban
ábrázoltak, amelyet az eleven királyfi az eleven királylánnyal nézett,
egy televíziót mutattak, s abban ugyanaz a történet játszódott. Ha
viszont ugyanaz a történet volt, akkor...
Fölösleges tovább mesélni, amúgy se lenne vége. Talán annyit
kellene hozzátennünk még, hogy a ló az Üveghegy lábánál
megdöglött. De őt nem mutatták a televízióban, nem is nézhette.
Ebbe a sérelembe döglött bele.
Cservenits Jolán fordítása