53
A kincses sziget
Bozótvágó késsel törve utat magunknak a dzsungelben, lassan
haladtunk a sziget belseje felé. Végre jó nyomon jártunk. Még egy
utolsó nekirugaszkodás, és mienk Morgan kapitány legendás kincse.
- Itt lesz – mondta Gucio, a társam, s belevágta a földbe a
bozótvágó kését egy terebélyes baobabfa alatt. Azon a helyen,
amelyet a kapitány saját kezűleg jelölt meg kereszttel a kódolt
térképen.
Elhajítottuk a bozótvágó késeket, s megmarkoltuk a lapátokat.
Hamarosan egy csontváz került elő. - Stimmel – mondta Gucio. – A csontváz alatt kell lennie a
ládának.
Ott volt. Kiemeltük a gödörből, s a bao-babfa alá tettük. A nap a
zeniten állt, felajzott majmok ugráltak ágról ágra, a csontváz
vicsorgott. Zihálva ültünk le a ládára. - Tizenöt év – mondta Gucio.
Ennyi év telt el azóta, hogy belevágtunk a kincskeresésbe.
Eltapostuk a cigarettát, s elővettük a feszítővasakat. A majmok
egyre hangosabban ricsajoztak, a papagájok nemkülönben. Végre
sikerült fölfeszíteni a láda tetejét.
A láda fenekén egy papírlap hevert, rajta a következő szöveg:
„Nyaljátok ki a seggemet. Morgan.”
Sohasem a cél a fontos — mondta Gucio. — Hanem az az
erőfeszítés, amely a cél elérésére irányul, csak az számít, nem a cél
elérése.
Megöltem Guciót, és hazahajóztam. Szeretem a tanulságos
aranyköpéseket, de csak módjával.
Fejér Irén fordítása