kétséges helyre? Tényleg, mi van, ha politikailag kényeset fogok álmodni? Mondjuk, hogy egyet értek a Vatrával. Hogy
Trianon az álmom. Lehet, hogy lesz egy Titkos napló* is?
* l. Titkos napló**
** l. Függelék***
*** l. Titkos napló
(Egyszerű zárótréfákAzt is elemezni kéne, hogy mi miből. Pl. tegnap kaptam R.-től egy levelet, valamint szó esett a piaristákról a Rádióban. Az
álom: Kiráncigál Ratzinger bíboros egy négylovas postakocsiból, ahol fekszem, mezítláb.
– Talán kiugrana az ágyból, ha itt a szentatya.
– Én önnel nem vitázom, mert meztélláb vagyok. – Közben tündérek vizsgálták át a postakocsit.
– A szentatya nagyon megvolt magával elégedve a múltkor, napokig emlegette, hogy milyen jót beszélgettek a nőkről.
Most az ún. Damen-Bataillon fog vele diskurálni. Tizenhetedik század, tudja. Itt van a katonai térkép. – Lehúzta a
pecsétgyűrűjét, és egy 171 óriási térképet kezdett kirolnizni belőle. Közben fel-alá sétáltunk a járdán.
– Szóval én csak arra vagyok jó, hogy pikáns dolgokkal traktáljam Őszentségét? – Ratzinger legyint, hogy ne
gyerekeskedjem. – Tisztelendő úr, kérem, tisztelendő úrnak mi a véleménye az illetlen szavak használatáról. Például, hogy
bazmeg. – Ratzinger mosolyogva csóválja a fejét. – Tessék mutatni a térképet! – mondom elszántan.
Nézzük a térképen a Damen-Bataillon várható vonulási irányát. Fölpillantok, R. jön velünk szemben a járdán, három nőt
terel maga előtt, nagyanya, lánya, unokája. Zsidó parasztasszonyok, kövérek, lomposak, de nagyon kedvesek. Egyforma lila
a szájuk rúzsozása, de annyira lila, hogy eltátom a szájam. A nők nevetnek és kicsit csúfondárosan tátogni kezdenek. R.
odajön hozzám, és fejfájás elleni tablettát ad.
– Túl nagy – és visszaadom.
– Nem nagy az. Tedd csak el! – Elteszem. Úgy ébredek, hogy a pizsama zsebében a kezem.Okt. 1.
Teljesen kiment a fejemből. Tudniillik arra ébredtem, hogy lent – mert fent alszunk a tetőtérrészben – sikoltozódik, hogy
itt az egér. Kb. egy hete fedeztük föl, hogy van egy egerünk a konyhában. Marcell az egérfelelős. Méreg, csapdák. Győzzön a
jobbik. Eddig Algernon állt jobban. A mosogató előtt egy egészen kicsike tetem fekszik, a lábai mintha kezek volnának,
finom, érzékeny kezecskék, kicsit még remegnek, remény? mire?, mintha, bocsánat, imára tenné össze a kezeit. Csinálj már
végre valamit!, mondódik. Az isten szerelmére s a többi. Talpig férfi?, kérdezem. Azt csinálom, amit emlékezetem szerint az
édesapám csinált volt, vigyorogva a szemétlapátra gurítom a tárgyat, és viszem ki. A kuka mellett macska heverész, feléje
hajítom, nem várva meg a következményeket (a majszolást). Elástad? El.
172
Bizonytalanok vagyunk, hogy hátha nem is a mi egerünk volt, hanem annak a gyereke. De Nádas, a nagy parasztíró (aki
éppen e rút Pesten van), azt állítja, hogy ilyenkor nincsen... mi is nincsen? fialás vagy mi vagy ellés. Mit tehetnénk,
megnyugszunk.
Kéne esetleg a Jelenkornak meg az Alföldnek szólni, hogy ők is álmodtassanak. Nagy magyar álomév.Kérdem, a mellettem lévő ágyon mit álmodtak.
Ohó, barátocskám, az csalás volna!
Tehát már nem is álmodol helyettem?!Okt. 2.
Megint trehányság. Ha rögtön reggel nem írom föl, elfelejtem. Ilyenkor megpróbálni visszaemlékezni – kifejezetten kínos
érzés. Olyan, mint a butaság.
Délelőtt váratlanul betoppant L. Időnként meglátogat, és őrült. Ajándékot is szokott hozni a grófi családnak. Se az
ajándékokról, se a megszólításról nem lehet lebeszélni. Kicsit félünk tőle, a kertben szoktam leültetni. Könyvekről szoktunk
beszélgetni meg az édesanyjáról. Az egyiket szereti, a másikat gyűlöli.
– Drága gróf úr, képzelje, azt álmodtam, hogy Németországban, ahová titkos küldetésem szólított, megbocsát, ezt Ön
előtt sem tárhatom föl, meghaltam, és kitették a koporsómat a frankfurti reptérre, hogy azonosítsanak. Az egyik stewardess
fölismert, olyan marcipános nő volt, így végül a Lufthansa, mely, gróf úr, az egyik legmegbízhatóbb kompani, vállalta a
felelősséget, s így hazajöhettem.
– Holtan?
– Parancsol, kegyelmes úr?
– Hogy halottan jött haza?
– Már mért jöttem volna halottan? – Cinkosan vi 173 hogni kezd. – Talán sokat tetszett inni... Minden bizonnyal finom
francia pezsgők, selyem és a többi.
– Francia selyem nem – mondtam barátságtalanul.
Még kicsit beszélgettünk az olajválságról, aztán elment. Mindig megáll az utca közepén, s szinte a földig hajol. Erre én is.
Erre ő megint. Elvileg sose hagynánk abba, ha volna bennem tisztelet magam iránt.