Nem mintha az adófizetők pénzéből
származó aranytól való megfosztásuk -
évente 70 millió fontot osztanak ki - miatt
az utcán kellene aludniuk, mint ahogyan
néhány alattvalójuknak kell.
Amint azt a szeszélyes Harry herceg és
felesége, Meghan is bizonyítja,
mindannyian könnyen megélhetnének
abból, hogy a közösségi média
influencerei lesznek - képzeljük el például
Cambridge hercegnéjének potenciális
bevételeit az OnlyFans-on.
Ennek azonban van egy nagyon komoly
oldala is. A járvány kezdete óta a lezárásos korlátozások és halálesetek élesen keretbe
foglalták, hogy mennyire egyenlőtlen és igazságtalan az élet egy átlagos brit emberként.
Láttuk, hogy a munkásosztály szenvedi el a járvány legsúlyosabb következményeit, akár a
vírus okozta aránytalan halálozás, akár a munkahely és a jövedelem elvesztése, akár a
hajléktalanná válás, akár a rossz mentális egészségi állapot - a jelentések és a kutatások
pontosan ezt dokumentálták az elmúlt 15 hónapban.
Boris Johnson, a 95 éves Erzsébet királynő hosszú uralkodása alatt a 14. miniszterelnök,
megígérte, hogy a járvány után "jobban fogunk felépülni", és "kiegyenlítésről" beszélt,
különösen az észak-angliai területek megsegítésére, amelyek segítették a most 81 fős
parlamenti többségét.
Ez azonban valószínűleg csak néhány morzsát jelent majd itt-ott, mint mindig, amióta a
királyi családnak szerencséje volt, és visszatértek az aranycédulára, bocsánat, trónra,
miután Cromwell Olivér 1649-ben levágta egy másik Károly király fejét.
Úgy tűnik, hogy társadalomként képtelenek vagyunk tágabb összefüggésben gondolkodni az
országon belüli egyenlőtlenségek szintjéről és arról, hogy reálisan hogyan tudnánk kezelni
azokat. Rövid távú politikák, gyors megoldások, és még az Észak-Angliát egykor tönkretevő
Tory-párt is elfogadja, hogy most már szükség van a kiegyenlítésre. De az igazi, alapvető
változásra, amire szükségünk van - a társadalmunk struktúrája, hierarchikus felépítése, a
születési előjogok által biztosított kiváltságok, a meg nem választott Lordok Háza - örökre a
helyén marad, hogy helyreálljon és a vagyonteremtésünkből lakmározzon.
Az, hogy egy rendkívül kiváltságos, szinte istenített, véletlenül megszületett család áll a
halom tetején, nem segíti elő, illetve nem segíti annak az érvelésnek a megnyerését, hogy
olyan társadalmunk van, amelynek vezérelvei az egyenlőség, a méltóság és a
méltányosság, ahogyan azt egyes politikusok szeretik állítani. Pedig ezek az elvek minden
tisztességes társadalomban alapvető fontosságúak.
Az elmúlt években a diszfunkcionális brit királyi család tagjai ritkán kerültek ki a köztudatból,
házasságaikkal, válásaikkal, születéseikkel, vitáikkal és botrányaikkal - hagyományos
szerepük van a bulvárlapok oldalain. Ők a királyi Kardashianok - még ha nem is
uralkodnának tovább a szigeten, a közösségi média, az influencerek és a lehetőségek
korában, amikor saját podcastban vagy videóban adhatják el a saját lényüket, mindenképpen
nagy jövő vár rájuk. (Ami egyébként megcáfolja a royalisták érvelését, akik szerint az
Egyesült Királyságba irányuló turizmus zuhanna, ha a Windsorokat leváltanák - az emberek
akkor is özönlenének ide, hogy felkeressék a törzshelyeiket, abban a reményben, hogy
élőben is megpillanthatják az olyan YouTuber-sztárokat, mint Vilmos, Kate, George,
Charlotte vagy Louis).