Az amerikai elnök ezt nagyon jól tudja; méltányos lenne, ha a nyilvánosság is tudná.
Joe Biden ígéretet tett a választási kampányában és beiktatásának napján be is tartotta:
az Egyesült Államok ismét csatlakozott a párizsi megállapodáshoz. Biden a CO2-kibocsátás
csökkentésének misszionáriusa kíván lenni. Most személyesen hívta meg a legtöbb CO2-t
kibocsátó országok mintegy 40 vezetőjét egy virtuális konferenciára.
Az április 22-i dátumot nem véletlenül választották: ez a "Föld Nemzetközi Napja", amit az
ENSZ 2009-ben, Evo Morales, Bolívia volt elnöke és Pachamama földistennő imádója
javaslatára - akinek hivatalosan is feláldozott egy lámát - az ENSZ 2009. évi közfelkiáltással
rendelt el.
Biden tehát nem csak azoknak a vállalatoknak ajánlja fel ígéreteit, amelyek a zöld energia
állami támogatásából részesülnek (az Egyesült Államokban és az EU-ban), hanem a
mélyökológusoknak is.
Most a szavakról a tettekre kell áttérnie.
Biden meg akarja menteni a novemberre tervezett COP- 26 - ot Glasgow-ban. Mentsük meg,
mert szinte biztos, hogy a környezetvédelmi nem kormányzati szervezetek találkozója,
akárcsak az elődei, haszontalan lesz, mivel a CO2 -kibocsátás folyamatosan növekszik.
Kicsinyes számítások, manipulációk és extravaganciák
Boris Johnson is az "ő" csúcstalálkozóját akarja. Barátnője - Carrie Symonds, egy ismert
környezetvédő - ösztönzésére már régóta pragmatikus liberálisnak mutatja magát és most
azt állítja, hogy példamutató a CO2-kibocsátás elleni küzdelemben, míg korábban sokkal
megfontoltabb volt. Ígéretet tett arra, hogy 2035-re az 1990-es szinthez képest 78%-kal
csökkenti az Egyesült Királyság kibocsátását.
Ez nagy feladat, tekintve, hogy 1990 óta a kibocsátás évente csak 1,2%-kal csökkent, míg ő
évi 5,6%-ot ígér. Csak a naivak hihetnek ilyen extravagáns javaslatokban.
Megjegyezzük, hogy ugyanez igaz az EU-ra is.
Az Európai Unió most megerősítette, hogy 2030-ig "legalább 55%-kal", azaz évente 6,1%-kal
kívánja csökkenteni kibocsátását, miközben 1990 óta csak 19%-kal, azaz 0,7%-kal sikerült
csökkentenie évente. Hogyan tudnánk kilencszer jobban teljesíteni, ha azt, ami könnyű volt,
már elértük?
Joe Biden aligha kevésbé ambiciózus a végső célt illetően (50% 2030-ban), de ő a
legvakmerőbb: az Egyesült Államok 1990-ben 4970 millió tonna (Mt) CO2-t bocsátott ki,
2019 - ben pedig 4965 Mt-ot (!). Azt állítja, hogy 29 éven át évi 0%-os csökkentésről évi 5,6%-
ra emelkedik. Van egy további manipuláció: míg az EU mindent megtesz azért, hogy 1990-et
használja bázisévként (egyszerűen az 1992-es Föld-csúcshoz legközelebbi "kerek" évet),
addig az USA - Japánhoz és sok más országhoz hasonlóan - olyan évet választott, amely
jobban megfelel neki. Biden 50 százalékos csökkentést akar, de 2005-től, nem pedig 1990-
től. Ez nem triviális, mert 2 940 millió tonna kibocsátást céloz meg; de az 1990-es kibocsátás
50%-a 2 485 millió tonnát jelentett volna; a különbség Franciaország kibocsátásának
másfélszeresével egyenlő.
És a lakosság hallgat az ilyen eltévelyedések és manipulációk előtt!
John Kerry, az amerikai kormány klímavédelmi főnöke akkor volt ésszerű, amikor Biden az
Egyesült Államok alelnöke volt. Ő volt az, aki azt követelte, hogy a Párizsi Megállapodásban
szereplő CO₂-kibocsátáscsökkentési célok kötelező jellegét ("shall/devra") töröljék, és
helyette feltételes ("should/devra/ kellene") legyen.
A COP-21 előkészítése során világossá tette az európaiak számára, hogy szó sem lehet
arról, hogy kötelező erejű intézkedések bevezetésével próbáljanak meg belevágni, ahogyan
azt Kiotóban (COP-3) vagy Koppenhágában (COP-15) tették. Ezért a célok önkéntesek,
ahogy a referenciaév is, amint azt az imént láttuk.
Végső soron ez azt jelenti, hogy az államok azt tehetnek vagy nem tehetnek, amit akarnak.
Mit fog Kerry találni, hogy reális maradjon, miközben Biden folytathatja propagandáját?