cimborái sem voltak jobbak. Kiron Skinner (aki ironikus módon fekete bőrű; a sinofóbia
Amerikában túlmutat a faji határokon), a Külügyminisztérium politikai tervezésért felelős
akkori igazgatója nyíltan azt mondta, hogy ez az "első alkalom, hogy nem kaukázusi
nagyhatalmi versenytársunk lesz", és hogy a Szovjetunióval folytatott korábbi hidegháború
legalább "a nyugati családon belüli harc" volt. Nem meglepő módon a nyugati vállalati média
nagyrészt figyelmen kívül hagyta megjegyzéseit.
Christopher Wray, az FBI igazgatója nemrég kijelentette, hogy Kína olyan fenyegetés, amely
"az egész társadalomra kiterjedő" választ igényel. Ez szinte pontos mása volt a 19. századi
propagandának, amely a kínaiakat gonosz hordákként ábrázolta, akik azért jönnek, hogy
beszivárogjanak és elpusztítsák a tiszta, ártatlan nyugati társadalmakat.
A világjárvány ürügyén a nyugati média nyíltan Kínát hibáztatta a betegségért. A
konzervatívabb csatornák a "laboratóriumi szivárgás elméletére" vetemedtek és megvédték a
"kínai vírus" kifejezés használatát, míg a liberálisabbak a jól bevált "kínai tekintélyelvűség"
fogalmára összpontosítottak.
A New York Times azzal vádolta Kína "régi szokásait", a "titkolózást" és a "narratíva
irányítását", hogy lelassítja a válaszlépéseket. A lap Kínára hárította a felelősséget, és
megpróbálta elterelni a figyelmet a nyugati országok saját bűnös mulasztásáról a járványok
megfékezésében. Pedig ha a "demokratikus" Nyugat átvette volna Kína "tekintélyelvű"
módszereit, akkor ma nem kényszerültek volna térdre és nem küzdenének a visszatérő
hullámokkal.
Kína hibáztatása volt a megküzdési mechanizmus; ma már több ember halt meg a vírus
miatt csak a kaliforniai Orange megyében, mint egész Kínában. Ennyit a demokráciáról.
Ha mindezt kombináljuk a rendszeres Kína-fóbiás tudósításokkal, akkor kezd kialakulni egy
állandó kép: A barbár Kína egzisztenciális fenyegetést jelent a mi felvilágosult nyugati
civilizációnkra.
A Kínai Kommunista Párt nem más, mint egy modern kori Fu Manchu, amely semmitől sem
riad vissza, hogy elvegye a "szabadságunkat". A szovjetek és a muszlimok után most Kínán
a sor, hogy betöltse a gonosztevő szerepét. Az ilyen képzeletbeli gazemberek hasznosak az
amerikai rezsim számára, hogy eltereljék a prolik figyelmét a belpolitikai problémákról.
Egy világ háború nélkül
És itt rejlik az igazi ok, amiért gyűlölik Kínát. A Nyugat ma nem a kemény munkának vagy a
kitartásnak köszönheti jólétét, hanem az évszázados imperializmusnak, gyarmatosításnak és
vagyonfelhalmozásnak.
Kína azonban a szuperhatalommá válás útján van, anélkül, hogy ilyen atrocitásokat követne
el. Ez az, ami igazán felbőszíti őket, elvégre a legtöbb gyűlölet gyökere az irigység.
Kína felemelkedése azt mutatja, hogy lehetséges egy alternatív, többpólusú világ, egy olyan
világ, amelyet nem ostromolnak végtelen háborúk és népirtó szankciók, egy olyan világ, ahol
a szegénység és az éhínség távoli emlék - egy olyan világ, ahol az emberek boldogan
élhetnek anélkül, hogy attól kellene félniük, hogy egy szuperhatalom a bolygó másik feléről a
feledés homályába bombázza őket, mert van valamijük, amit ő akar. És ezt az USA nem
engedheti meg. (Ford: SBG Buddha - Vilaghelyzete)
https://www.alternativhirek.com/2021/05/a-nyugat-egy-kepzeletbeli-gonosz-kinat.html