Ehelyett a "lehet", "talán" és "esetleg" körül táncoló szalagcímek felöltöttek egy hírmaszkot
és úgy tettek, mintha felvilágosítanának, miközben a rémült közönséget a vécépapírért
folytatott harcba küldték.
Az összeesküvés-elméletes konzervatívok csak paranoiás féligazságokat és megalapozatlan
pletykákat kínáltak, amelyek a téveszmés ostobaságok újabb és újabb fajtáivá alakultak át,
amikor a változás a sérült politikai programjukat szolgálta. Ezek a fekete helikopterek, titkos
társaságok és ősi idegenek imádói legalább több szórakozást nyújtottak, mint a legtöbb más
törzs, akik elbuktak a Covid-kuplungban. Occam borotváját feldughatják a seggébe,
ragaszkodva ahhoz, hogy csak a legkevésbé valószínű és legjobban kitalált magyarázat
lehet igaz egy válságra vagy tragédiára... Vagy ezt akarják elhitetni velünk?
A progresszív igazhitűek - azok, akik annyira kétségbeesetten akarják, hogy irányítsák őket,
és annyira lelkesen ragadják meg az irányítást másoktól - térdet hajtottak a vírus és minden
lehetséges korlátozás és óvintézkedés előtt anélkül, hogy egy pillanatig is racionálisan
gondolkodtak volna, vagy értékelték volna a hatékonyságot.
A vírusdráma olyan egyszeri lehetőséget kínált nekik, hogy határtalan együttérzésüket és
érzékenységüket reklámozzák, hogy titokban örültek a nemzetközi egészségügyi válságnak.
Miközben hat HEPA-szűrős maszkon keresztül motyogták az értelmetlen "mindannyian
együtt" közhelyeiket, drukkoltak, hogy a vírus megmaradjon, mert ettől fontosnak és
szükségesnek érezték magukat.
Nem tudunk elég nagy gödröt ásni ahhoz, hogy a fentiek mindegyikét eltemessük, ezért el
kell viselnünk az ostobaságukat, miközben odafordulunk, hogy tisztelegjünk azoknak a
férfiaknak és nőknek, akik valóban elvégezték a nehéz munkát, hogy egy működő emberi
rendszert összetartsanak - felelős, gyakorlatias és ésszerű dolgozó férfiaknak és nőknek.
Nincs bennük semmi külsőleg különleges. Naponta számtalan ilyen ember mellett megyünk
el anélkül, hogy egy pillanatra is felfigyelnénk rájuk. Ha szerencsés vagy, közéjük sorolhatod
magad, mert - Kiplinget idézve - megőrizték az eszüket és elméjüket, amikor körülöttük
mindenki elveszítette a sajátját.
Válasszon bármilyen, bevallottan közhelyes becenevet, amit szeretne: Anya és apa. Joe Six
Pack és Suzie Temp. Mr. és Mrs. Main Street. Ők tartották égve a villanyt és olajozottan
működtették a gépezetet, miközben a hibáztatásban gazdag politika törzsi háborúja a
koronavírus problémáit halmozta, a megoldásokat pedig mélyen eltemette.
Amikor a vírus 2020 márciusában és áprilisában először csapott a nyugati világ szeme közé,
ezek a nagyon szokatlan józan ész birtokosai komolyan vették. Talán korán a túlzásba vitték,
de betartották a karanténszabályokat és a zárlatokat, és az óvintézkedésekkel együtt
játszottak, miközben megpróbálták kiszűrni a megbízható igazságot a terrorral összekevert
félretájékoztatás áradatából.
Néhány héttel később, a koronavírus-sztori után, amikor a bizonyítékok azt mutatták, hogy
elsősorban az idősek és a nagyon betegek kerültek leginkább a célkeresztbe, a csendes
többség dacolt a dajkaállam haragjával, és újra kimerészkedett a világba.
A vírust valódi, de kezelhető fenyegetésnek találták - és ennek megfelelően cselekedtek:
folytatták az életüket, miközben a folyamatos védekezésben eligazodtak.
Amikor a cinikus összeesküvők "birkáknak" nevezték őket, amiért nem tanúsítottak olyan
magatartást, amely bármelyik influenzaszezonban kockázatosnak bizonyulna - nemhogy egy
súlyos légúti betegség elterjedése esetén -, vállat vontak, és a kockázatot másra hárították.
Amikor a szédelgő vészmadarak szidták őket, amiért nem alkalmaznak pszichotikus
szüneteket és nem vetik alá magukat a bunkerben való életnek, sajnálták a félénkeket és
hagyták őket elbújni. Mindeközben dolgozni jártak, tartották a kapcsolatot azokkal, akiket