A világbéke és a nemzetközi szolidaritás egyetlen mozgatórugója, a gonosz kínai
kommunista hordák elleni magányos bástya.
Amióta a kínai gazdasági reformok megkezdődtek és Kína elkezdett "felemelkedni", a
nyugati média hatalmas propagandakampányt indított ellene. Minden egyes kínai lépést
halálra vizsgáltak, minden rossz cselekedetet vagy hibát végtelenül kritizáltak, és minden
eredményt többnyire figyelmen kívül hagytak vagy lekicsinyeltek.
Két tényező segít megmagyarázni ezt a sinofób gyűlöletkampányt. 1. Az első a "beleegyezés
előállításának" és a gyűlöletkeltésnek a szokásos politikája - a nyugati újságírás célja,
különösen a Föld egyetlen olyan nemzetével szemben, amely képes szembeszállni az USA
hegemóniájával.
- A második az egyszerű, régi rasszizmus - a nyugati kultúra alappillére.
A középső királyság
Az USA a világegyetem központjának tekinti magát, a többi nemzet csupán körülötte kering
és hódol neki. Amerika sokukat úgy kezeli, mint a csatlósait, vagy "szövetségeseit" és
"partnereit", hogy a népszerű - bár pontatlan - terminológiát használjuk.
A globális és faji hegemónia fenntartása továbbra is az USA külpolitikájának központi eleme.
Minden olyan sikeres fejlődési modell, amely nem engedelmeskedik a nyugati normáknak,
nem tolerálható.
Így ma, amikor az USA egy újabb sikeres hatalmi központ kialakulását látja, pavlovi reakciója
az erőszakos visszaszorítás. Mivel Kína túl sikeres, el kell nyomni. Egy nem szövetséges
nemzet, amely nem nyugati típusú "demokrácia", nem fejlődhet - sem technológiailag, sem
pénzügyileg, és főleg nem katonailag. És mivel Kína még csak nem is fehér többségű
nemzet, még inkább el kell nyomni.
Van azonban egy kis probléma: Kína nem olyan, mint Amerika. Nem öl milliókat hamis
ürüggyel, nem bombáz nemzeteket és azok kórházait és iskoláit, nem indít dróncsapásokat
civilek ellen, nem sérti meg ismételten a nemzetközi jogot, miközben másokat kioktat, hogy
kövessék azt, nincs birodalma más nemzetek vagyonának ellopására és felhalmozására -
semmi olyat nem tesz, ami a Nyugatot gazdaggá és virágzóvá tette. Kína nagyrészt úgy lett
gazdag, hogy a fentiek közül semmit sem tett.
Dr. Kína és Mr. Hyde