Videó: https://www.facebook.com/watch/?v=4356539181063493A 19. század folyamán Oroszország és Nagy-Britannia a Nagy Játszma néven ismertté vált
küzdelemben versengett az eurázsiai térség dominanciájáért. A 20. században a Szovjetunió és
az Egyesült Államok a hidegháború alatt a világuralomért versengett.
A 21. században Oroszországnak sem a képességei, sem a szándékai nincsenek meg a
hegemóniára való törekvésre. Ehelyett Moszkva kiegyensúlyozó és ellenhegemón
hatalomként határozta meg szerepét.
A Szovjetunió bukása után Moszkva arra törekedett, hogy a Nyugathoz csatlakozva egy
befogadó Nagy-Európát építsen. Oroszország kész volt elfogadni a sokkal erősebb USA
"junior partnerének" szerepét. Ez azt jelentené, hogy Washington vezethetne, de nem
dominálhatna.
Ennek ellenére az amerikai biztonsági stratégia kifejezetten a teljes dominanciára törekedett, és
magáévá tette az egypólusú status quo megszilárdításának vágyát, Washington pedig még az
"egyenlők közötti elsőségnél" is többet akart. Ennek eredményeként Oroszországnak soha
nem ajánlották fel a junior partner szerepét, és ehelyett kizárták az európai biztonsági
architektúrából. Megmaradt a hidegháború zéróösszegű formája.
A nagyobb eurázsiai partnerség
Az Oroszországgal való partnerségben Kína
nyilvánvalóan az erősebb gazdaság, és az ilyen
aszimmetriák bizonyos korlátokat szabnak.
Moszkva elfogadja a kínai vezetést, de elutasítja a
kínai dominanciát.
Így, ha Kína az "első az egyenlők között" elvet
választja, a partnerség tartósnak bizonyul és Moszkva