Amikor Joe Biden azt állítja, hogy "Amerika ismét készen áll arra, hogy vezesse a világot"
(itt is túl lusta vagyok megtalálni a pontos idézetet; Biden még Voltaire-nél is unalmasabb),
ezt azonnal úgy értelmezem, hogy:
Amerika nem fog sokáig várni egy új
háborúra;
Mint mindig, most is úgy fogja végezni, mint egy darab szar;
Rengeteg pénzt fog elpazarolni, miközben felerősíti a szinte
általános utálatot, amelynek célpontja; ez lehetővé teszi
Kínának, hogy megerősítse a pozícióit.Nem, valójában nem "francia öngyilkosságról" van szó - hogy ERIC ZEMMOUR
KÖNYVÉNEK CÍMÉT IDÉZZEM - , hanem nyugati öngyilkosságról, vagy inkább a
modernitás öngyilkosságáról, hiszen az ázsiai országokat sem kíméli. Ami sajátosan,
autentikusan francia, az ennek az öngyilkosságnak a tudatosítása. De ha egy pillanatra
félretesszük Franciaország sajátos esetét (és tényleg bölcs dolog lenne ezt megtenni), a
következtetés kristálytiszta lesz: annak, amit haladásnak nevezünk (minden szinten, gazdasági,
politikai, tudományos, technológiai szinten), elkerülhetetlen következménye az önpusztítás.
Az ázsiai országok a bevándorlás minden formájának elutasításával az egyszerű öngyilkosságot
választották, komplikációk és zavarok nélkül. Dél-Európa országai ugyanebben a helyzetben
vannak, bár kérdéses, hogy tudatosan választották-e ezt a helyzetet. Olaszországban,
Spanyolországban és Görögországban ugyan landolnak migránsok - de csak átutazóban,
anélkül, hogy segítenének a demográfiai egyensúly rendezésében, noha ezeknek az
országoknak a nők gyakran igen kívánatosak. Nem, a migránsokat ellenállhatatlanul vonzzák a
legnagyobb és legzsírosabb sajtok, Észak-Európa országai.
Mellékesen meg kell említenem a baloldali/progresszív/humanista véleményt: nem
öngyilkossággal, hanem megújulással állunk szemben. Az etnikai összetétel ugyan módosul,
de a lényeget tekintve minden más változatlan marad: a köztársaságunk (vagy inkább
Európában leginkább a monarchiánk), a kultúránk, az értékeink, a "jogállamiságunk", minden
ilyesmi. Néha hallom, hogy ezt a véleményt megvédik (bár egyre ritkábban).
A FRANCIÁK 45%-A, AKIK VISZONT A KÖZELGŐ POLGÁRHÁBORÚBAN HISZNEK,
segít megmutatni (és ez szinte édes), hogy Franciaország továbbra is a károgók nemzete.