Úgy tűnik, kevesen emlékeznek arra, hogy a náci
párt a szocializmus egy formája volt.
A kommunizmus, a szocializmus és a nemzetiszocializmus mind e gyökér-ideológia hatása
alatt állt.
Hitler annak idején a kommunista Oroszország ellen harcolt, gyakran hivatkozott annak
ideológiájára, mint ellenségre, mégis a tiszta marxista gondolkodás mindkettőre hatással
volt. Hitler pedig folyamatosan a nemzetiszocializmusban a szocialista szemlélet
fontosságáról beszélt, mint Németország számára a megoldásról.
Hermann Rauschning, aki személyesen ismerte Hitlert, írta a Hitler beszél című könyvében:
A Series of Political Conversations with Adolf Hitler On His Real Aims (Politikai beszélgetések
sorozata Adolf Hitlerrel a valódi céljairól) című, először 1939-ben megjelent és azóta alaposan
kutatott művében, hogy Hitler mélyen lekötelezettnek érezte magát a marxista
hagyománynak.
Hitler szerint a kommunistákkal való nézeteltérései inkább taktikai, mint ideológiai jellegűek
voltak.
Hitler is beszélt, ahogyan barátja, OTTO WAGENER HITLER EMLÉKIRATAIBAN
ÁLLÍTOTTA:
Memoires of a Confidant, az individualizmus korszakának lezárásáról és a Leninéhez
hasonló forradalmak nélküli szocialista államba való átlépés fontosságáról.
https://archive.org/details/wagenerhitlermemoirsofaconfidant
A forradalom útja kioltotta a művelt
burzsoáziát, - érezte Hitler, ezért az elit
struktúráinak felszámolása nélkül kell egy erős
szocialista államot érvényesíteni.
Amint arra George Watson a The
Independentben rámutatott:
Hitler véleményének ez a korai beszámolója azt
mutatja, hogy kezdetben hitt a polgárháború
nélküli szocializmusban.
Hitler a faji és etnikai örökség fontosságának
hangsúlyozásával is eltért a marxizmustól.