egymaga étkezhet, szolgákat, társakat elküld.
Ősei trónszékén Tereus most egymaga ott ül,
étkezik és a saját húsát halmozza hasába.
S oly nagy az éj az eszében, "Ityst hívjátok", eképp szól.
Már iszonyú örömét nem képes rejteni Progne,
szörnyű tettének maga óhajt hírnöke lenni.
"Bent van, akit hivogatsz", így szól. Az néz körül egyre,
s kérdezi, hol van hát. S mikor ismét kérdezi, hívja,
úgy ahogyan szétszórt fürtjét szennyezte a vad tett,
ugrik elő Philomela, Itys vérlepte fejével,
és arcába hajítja; sosem volt akkora vágya
hogy megszólaljon s örömét tanusítani tudja.
Ekkor a Thrák iszonyú zajjal feldönti az asztalt,
hívja a kígyófürtös nők Styx-völgyi csapatját,
és a befalt tagokat, kebelét kihasítva, akarja
hogyha lehetne kihányni talán, iszonyú lakomáját;
sír, s a szegény fiu gyász-sírjának vallja személyét;
űzi a Pandion két lányát, kardvasa-vonva.
Cecropisok testét vélnéd hogy lengeti tollszárny:
támadt is tolluk. Röpül egy a berek sürüjébe,
másik eresznek alá, mellén még ott van a gyilkos
tett jele, nem tűnt el, tollán nyoma látszik a vérnek.
Majd maga Tereus is, kit a méreg, a bosszu siettet,
szárnyassá alakult, fejebúbján bóbita buggyant,
csőre pedig valamint kardpenge tolakszik előre:
új neve: banka; az arca előtt mint fegyver a csőre.
BOREAS. ZETES ÉS CALAIS
Bánata Pandiont, mielőtt még ért vala aggkort,
Tartaros árnyaihoz küldötte időnek előtte.
És a jogart, az uralmat Erechtheus kapta utána;
fegyvere és az igaz szív őt versenyt segitették.
Kétszer két fia volt neki és ugyanannyi leánya;
egyformán gyönyörű közülük kettőnek alakja.
Aeolides Cephalus volt boldog hitvese egynek,
Procrisnak; Boreasnak Tereus árt, meg a thrákok.
Hosszan várt Orithyiára az isten: a kedves
lányt kérlelte szelíd szóval, soha durva erővel.
Hízelgése hiába esett; gyűlt szörnyü haragra,
mely hisz e szél-istennek amúgyis régi szokása,
"Méltán ért szégyen;" mondotta, "a fegyvereim mért
hagytam el, és nagy erőm, mérgem, dúló dühödésem;
mért könyörögtem, hisz hozzám sosem illik az esdés.
Énhozzám vad erő illik, vele felleget űzök,
tengereket kavarok, csavarok ki csomóshasu tölgyet,
dermesztek havat, ostorozom sürü jéggel a földet.
S hogyha fivéreimet meglátom a tágterü égben,