Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

kél Peliasnak lányaiban, felgyúl a reménység,
apjukat is hogy tán ifjúvá tudja igézni;
ezt a kegyet kérik, s végetlen kincsük ígérik;
ő kis időt hallgat, s úgy látszik, mintha habozna,
s tartja cseles képpel szivüket nagy várakozásban.
Majd megigéri nekik: "S hogy e bűvös szent tudományom
jobban higgyétek, hozzátok a kost, mely a nyájban
legvénebb, szerem azt báránnyá bűvöli tüstént."
Hát vénséges vén gyapjas kost hoznak elébe,
szarva halántékára simul csavaros karikában.
Haemoni késsel amint ennek kiszakítja kiszáradt
gégéjét, s a vasat csöpp vérrel szennyezi pusztán,
hinti a szétdarabolt tagokat, s a füvek csoda-nedvét
kondér érc-öblébe; kicsiny lesz teste a kosnak,
sorvad a szarva, s a szarvával vén évei tűnnek,
gyönge kicsiny bégés nesze hallik az öblös edényből.
Mind ámulnak ezen, de elő is szökken a bárány,
pajkosan ugrándoz, tejelő tőgyet keres ajka.
Döbbennek Pelias magzatjai; most, e tudásnak
látva bizonyságát, méginkább sürgetik esdve.
Hiber habba merült lovait szabadítja a hámtól
Phoebus háromszor, negyedízben fénylik az éjnek
csillaga mind, mikor Aeetes álnokszivü lánya
tiszta vizet s hitvány gizgazt tesz a tűz tetejébe.
Már a halálhoz igen közelálló álom igázta
lankadozó testét a királynak, az őröket éppúgy,
mert a varázsdal, a bűvös nyelv ezt rájukigézte;
átlépik küszöbét a leányok a colchisi nővel,
ágya köré gyűlnek. "Mit késtek, kishitüek?" szól,
"Kardot elő tüstént! Merjétek már ki a rest vért,
hogy fiatal jó vért eregessek a régi erekbe.
Éltét s ifjukorát kezetekből kapja apátok;
tiszteletérzéssel, s többé sose gyáva reménnyel
szolgáljátok apátokat így, űzzétek az aggkort
karddal az agg testből, vén vérét verve ki vassal."
Így aki legszeretőbb, az lett legelőbb szeretetlen,
s hogy ne legyen vétkes, vétett. De saját vad ütésük
látni a lányok nem bírják, elfordul az arcuk,
vaktában vágnak, vad jobbjuk sűrü sebet sújt.
Vérboritottan a vén, ágyán még felkönyökölne,
félszéttépetten kerevetről kelni kivánna,
s két sápadt karját kardok közepette kitárja:
"Mit tesztek, lányok? Ki adott kezetekbe apátok
ellen fegyvereket?" Kezük és lelkük lehanyatlik.
Szólana még, de a colchisi nő már elszeli torkát,
s szétdarabolt tetemét bugyborgó vízbe meríti.

MEDEA MENEKÜLÉSE