Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

S most sárkányfogatán ha azonnal a légbe nem illan,
nem menekül meg a bűnhődéstől. Tűnik alatta,
Pelion árnyaival, Philyre palotája, az Othrys,
és a Cerambusról régen híresnevü berkek
(róla, ki nimfa-segítséggel levegőbe röpült föl
hajdanidőn, amidőn az özönvíz fedte a földet,
deucalioni habokból ő szárnyon szabadult meg);
Aeoliát, Pitanét balkéz fele hagyta a légben,
és ama kővévált sárkány nagy sziklaalakját,
idai berkeket is, hol Liber sarja csenését,
szarvas képe alá, a bikát, bújtatta el egykor,
s hol Corythus nemzőapját fedi csöppnyi fövenysír,
s réteket is, miket új ugatással Maera ijesztett,
Eurypylus várát, hol Cos sziget asszonya szarvat
hordott mind, amikor seregével Hercules elment,
phoebusi büszke Rhodost, s telchinek ialysi népét,
mit hajdan Jupiter, mert megrontott a szemével
mindent, meggyűlölt, s a fivére vizébe hajított.
Ceosnak Cartheia nevű falait tovahagyta,
hol rég Alcidamas bámulva csodálta, hogyan kél
fényre szelídke galamb lányának holtteteméből.
Majd Hyrie tavait szemlélte s a nagyhirü Tempét,
hol Cygnus hajdan hattyú lett. Phyllius egykor
gyermeki kérésére hozott madarat, vad oroszlánt
megszelidítve; de hogy győzzön le bikát is, akarta;
megtörtént; s a fiú mégiscsak megveti vágyát,
hát végső díját, a bikát nem is adta ezért át.
Mérges lett a fiú, s "Adnád még!" mondta, leugrott
fölmeredő szirtről. Hitték, hogy a mélybe zuhant le -
s hószinü szárnyon mint hattyú lebegett a magasban.
Anyja viszont, Hyrie, nem tudva, hogy él fia, Cygnus,
szétolvadt könnyé, s tó lett, nevet így ad a tónak.
Háta mögött meg Cephisos sír, mert unokáját
puffadozó-testű fókává tette Apollo,
s Eumelos, ki fiát gyászolja, a légberagadtat.
Kígyók szárnyaival végül pirenisi tájra,
ér Ephyrébe; beszélik, hogy legelőször e földön
keltek eső-gombákból, létre az emberi testek.
Colchisi méregtől hogy az új ara lánggal elégett,
és a király házát két tenger látta lobogni,
rettenetes kardján lecsorog két gyermeke vére,
s férje acéljától a boszúló bősz anya elfut,
Titan-származatú sárkányokon ér el utána
Pallas várához, mely téged, igazszivü Phene,
s téged, öreg Periphas, látott már égre röpülni,
téged is új szárnyon, Polypemon lányunokája.
Aegeus őt befogadja - ez egy tett volt csak a vétke;
s nemcsak vendégül: nyoszolyába, hites feleségül.