THESEUS
S most hazatért Theseus, a fiú, kire apja nem ismert,
kétperemű Isthmos biztonságát ki kivívta.
Őneki terveli most vesztét Medea; keverget
kőmaszlag-mérget; Scythiából hozta magával.
Azt mondják, az echidnai eb fogain fakadott ez.
Mélyen terjed el egy barlang, éjlepte üreggel,
lejtős ösvénnyel, min rég Tiryns daliája
azt a vonakvó szörnyü ebet felhúzta a fényre,
vert-vas láncokban; fordítja a napsugaraktól
Cerberus el szemeit; s a leget bőszen teletölti,
három torkából egyszerre, veszett ugatással,
és zöld rétre fehér tajtékát hányja dühében.
Ez mondják, megaludt, majd táplálékra találva
termő jó talajon, tele lett ártalmas erővel;
és amiért meredek szirten nő, hívja a földnek
népe kövek maszlagjának. S Aegeus a fiának
nyújtja, miként ellenségnek, felesége cselére.
Theseus mitsem sejt, veszi át jobbjával a kelyhet;
apja, ivor kardmarkolatának látja jeléről,
hogy fia ő, löki ajka elől el a mérget; a nő meg
teste köré dallal ködöket kanyarít, tovanyargal.
Ám Aegeus, noha boldog, amért fia megmenekült így,
mégis megdöbbent, amiért csak olyan kicsi híján
nem követett el iszony-vétket. S oltárra tüzet szít,
égnek ajándékot bőven nyújt, csapnak a bárdok
szarvaikon szalagot viselő szép büszke bikákat.
Azt mondják, az Erechthidák addig nem örültek
szebb napnak soha még. Az atyák meg a nép vigadozva
lakja közös lakomáját, és bortól vidorodva,
dallani nem késik: "Marathon bámulta a tetted
egykor, hős Theseus, ki megölted Creta bikáját;
és hogy a földmíves gond nélkül szánt Cromyonban,
néki te adtad meg; s Epidauros látta, miként dőlt
földre a Vulcanus bunkós szörny-sarja kezedtől;
Cephisusnak partja is így ama szörnyü Procrustest,
Cercyon elhulltát így látta ceresi Eleusis.
Így hullt földre Sinis, ki gonosz volt szörnyü erőben,
fákat görbített földig s föl a légbe vetette
szálfa fenyőkkel, szétfröccsentve az emberi testet.
Alcathoéhoz nyílt, a lelex bástyákhoz az ösvény,
mert nincs már Sciro: e zsiványnak szertehajított
csontjait akkor a föld s tenger nem vette magába;
hosszan hányódtak, s azután szirtté merevültek,
mondja a hír; Sciro neve van ma is annak a szirtnek.
Tetteidet meg az éveidet ha sorolni akarjuk,
műveid éveidet túllépik. Közfogadalmat
érted ajánlunk, hős, poharunkat is érted ürítjük."