Jót kívánó nép örömével zeng a királynak
háza s imákkal; a város örül, szomorú helye nincsen.
AEACUS. A PESTIS. A MYRMIDONOK
Csakhogy (mert gyönyörűség nincs, ami tiszta lehetne,
s mert az örömbe vegyül bú is) mégsem lehet Aegeus,
bárha fiát megkapta megint, gondnélküli boldog.
Háboruval fenyeget Minos. Katonája, hajója,
s van katonánál, gályánál több szörnyü haragja,
mert apa, s Androgeos vesztéért bosszura készül.
Háboruhoz segitő sereget gyűjt itt is, amott is,
s merre hatalma elér, jár-kél gyors gályahadával.
Itt Anapét nyeri meg, hozzá közel Astypaleiát;
Astypaleiát kard, Anapét ígérete révén;
majd alacsony Myconost, krétás síkságu Cimolost,
illatozó-mezejű Cythnost, síkrétü Seriphost,
márványszirtü Parost, s mit elárult becstelen Arne:
Siphnost - mert aranyat fogadott el kapzsin a várért,
s már nem lány, de madár, az aranynak mely ma is örvend,
tollai szénfeketék, mint lába is; új neve: csóka.
Ámde sem Oliaros s Didymae s Tenos s vele Andros,
sem Gyaros, sem olajjal termő dús Peparethos
krétai gályákkal nem társult. Oenopiába,
balfele tér Minos, szigetére az Aeacidáknak:
Oenopiának a hajdaniak, de nevezte királya,
Aeacus, Aeginának e földet, az anyja nevéről.
Összefut ott a tömeg, mind látni akarja a híres
férfit. Elébe siet tüstént Telamon s Telamonnál
ifjabb Peleus is, s vele Phocus, a harmadik öccsük;
és lassan, mivel agg, lépdelve, elébe kiballag
Aeacus is; megkérdi, mi okból jött e szigetre.
Felsóhajt; gyászát juttatja eszébe a kérdés;
s válaszul így szólal, száz népnek nagy fejedelme:
"Fegyveremet fiamért fogtam: légy, kérlek, a társam
ebben a szent hadban; vígaszt hogy kapjon a sírban."
Szól Asopiades: "Lehetetlent kérsz; ez a város
nem tesz ilyet sohasem; nincs föld, mely a Cecropidákhoz
inkább állna közel; köztünk, tudd, szent a szövetség."
Megy Minős búsan, "Nagy károd lesz e szövetség,"
mondja, de háboruval fenyegetnie, úgy hiszi, bölcsebb,
mint elkezdeni és erejét elszórni előre.
Lyctos gályahadát látták még bástyafalukról,
s íme suhan kifeszült vászonnal az Attica-földről
Oenopiába hajó s a baráti öbölbe iramlik,
rajta az agg Cephalus, s vele van kérése honának.
Bárha az ifjú Aeacidák rég messzekerültek
tőle, fölismerték Cephalust, nyújtják neki jobbjuk