félnek a szomszédok példámtól; zárva előttem
mind a világ, s csak azért tettem, hogy Kréta kinyíljék.
Hogyha te elhagysz, hálátlan, s kirekesztesz e földről,
nem lehetett Europa anyád, csak a vad-vizü Syrtis,
Armenián-ellett tigris, szélverte Charybdis.
És nem igaz, hogy apád Jupiter, s hajdan bika-képben
csábította anyádat, nem: hazudott mese mindez!
Bősz bika volt igazán, sose gyúlt szerelemre üszőtől,
egytől sem, nemződ! Most hát te torold meg a vétkem,
Nisus apám! Bajomon ti viduljatok, általam eldőlt
bástyák! Megvallom: méltó, ha elér a halálom.
Mégis azok közül, egy, kiknek gonoszul sebet adtam,
öljön meg! De te, kit vétkem vezetett diadalra,
mért is büntetnél? Mi apámnak kár s a hazámnak,
jótett volt teneked! Méltó hozzád az az asszony,
szörnyü bikát ki buján, bújván fa-burokba, magához
csalt s kétképü fiat fogadott méhébe. Füledhez
érhet-e még a szavam, vagy e szél ugyanúgy tovafújja
mint ahogyan gályád, hálátlan messzire vitte?
Szinte nem is csoda, hogy nálad magasabbra becsülte
Pasiphae a bikát: benned több sokkal a vadság.
Én nyomorult! Evezőst sürget szava! Hab hasad és zeng
gyors evezőik alatt, tovatűnök előle e parttal.
Hasztalanul feleded jótettem, semmire nem jutsz:
futsz, de követlek, a görbe hajó tatjába fogódzom,
s így huzatom magam át a vizén." Szól, s szökken a habba,
úszik előre, tüzes vágyától kapva erőre,
s nem szivesen fogadott súlyként csüng gnosusi gályán.
Apja mikor meglátta (mivel légben lebegett már,
mert átvált hamarabb tűztollú tengeri sassá),
kampós csőrrel akart csüngő lányára lecsapni;
félelmében a lány a hajót elereszti, de mintha
szellő lengetné, hogy a vízbe ne hulljon, a légben.
Toll volt az! Tollas szárnyas lett ekkor a lányból,
s apja lenyírt hajafürtjéről hellén neve Ciris.
A LABYRINTHUS. ARIADNE KORONÁJA
Ad Minos Jupiternek, amint megígérte, azonnal
százbikaáldozatot, hogy elérte a krétai partot
s partra kiszállt, s palotájában pompázik a préda.
Nemzetsége gyalázata nőtt: tanusítja parázna
vétkét anyjának, kettős testével, az új szörny.
Minos dönt: hálótermének e szégyene tüstént
tűnjék el: sokezer-menetű vak házba rekeszti.
Daedalus építőművész, mind közt a legelső,
késziti, összezavar jeleket, s vet a szemnek ezernyi
csalfa cseles csapdát a tekergő tévutak által.