Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

kétélű bárdját mindkét markába ragadta,
és lábujjhegyen állva előkészült a csapásra.
Bátran előzve, ahol legelőbb nyíl út a halálba,
két agyarát véknyába vetette veszettül a vadkan.
Ancaeus lerogyott, vérrel vegyesen bele omlott
szerte a föld színén, s a fövenyt fürdette a friss vér.
Ixion fia tört neki most a dühösfogu kannak,
Pirithous, daliás jobbjában rázva a lándzsát;
szól neki Aegides: "Te magamnál több nekem, állj meg,
lelkemnek fele, csak hátrább! Víhatni vitézül
messzebbről: hiszen Ancaeus nagy mersze csak ártott."
Mondja, s az érchegyü som-kelevézt csóválva hajítja;
jól csóválta, s a vágyott célt vele majdnem elérte,
csak fölfogta egy ág, csonkult törzs lombteli ága.
Aeson gyermeke is kelevézt vet: a sors a kezéből
ártatlan Celadon ebnek vesztére röpíti:
átmegy az eb véknyán, véknyán át földbe verődik.
Váltakozó sikerű Oenides karja: kiszáll két
jó kelevéz: egy földbe, de egy hátába a vadnak.
Pillanatot sem vét: míg dúl-fúl, pörgeti testét,
új vérömléssel sziszegő tajtékot okádva,
ott terem ő, ki ütötte sebét, s még szítja a mérgét,
és ragyogó gerelyét marjába meríti merészen.
Társai jól látják, rivalognak körben örömmel,
győzelmes jobbját jobbjukba sietve szorítják,
és a hatalmas térséget takaró, kiterült kant
bámulják, de azért érinteni mégse merik még,
csak gerelyét friss vérével kiki festi veresre.
Ő maga meg ráhág a vadállat szörnyü fejére,
s mondja: "Az én zsákmányrészem, nonacrisi szűzlány,
vedd csak, a győzedelem hírét veled íme megosztom."
S ezzel a kan bőrét, a merev sertékkel ijesztőt,
és a fejet s iszonyú agyarát odaadja a lánynak.
Ő az ajándéknak s aki adja, örül nagyon annak;
mások irígykednek, morgás kél szerte a rajban.
S támad a Thestiadák teli torka azonnal a lányra:
"Tedd le hamar, némber, bitorolni ne merd a jogunkat;"
és emelik karukat, "szépséged csak be ne csapjon,
s kincset adó szeretőd tőled távol ne maradjon!",
tőle ajándékát veszik el, s jogot - adni - amattól.
Mars fia el nem tűrte, fogát csikorítva sziszegte:
"Más becsületjének halljátok megrabolói,
hogy fenyegetni be más, mint sújtani;" szól, s döfi által
Plexippos kebelét, váratlan verve vasával.
Toxeust meg, ki habozna, mivel meg akarja a testvért
rajta bosszulni, de testvérének féli a sorsát,
hosszan ugyan sose hagyja habozni: a kardot, a vértől
még meleget, rokonát szúrván át, újrahevíti.
Vitt Althaea ajándékot, mert gyermeke győzött,
éppen az istennek - s hozzák testvérei testét.