Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

(BlackTrush) #1

egy bizonyos számig magam is felválthatom éppígy.
Egyszer ilyen, mint most, másszor kígyó vagyok, ismét
máskor a csorda magas vezetője, erőshegyü szarvval, -
míg megvolt szarvam. Mert most, mint látod, e homlok
fegyvere félszárú." Szava szálltán sóhaja hangzott.


KILENCEDIK KÖNYV


ACHELOUS ÉS HERCULES


Mért sóhajtozik, és mért csonka a homloka, kérdi
Neptun hős fia most; s Calydonnak nádkoszorúzta
egyszerü-hajfürtű folyamától hallja e választ:
"Gyászos ajándékot követelsz. Ki beszélne örömmel
vesztett harca felől? De azért halld rendre, nem is volt
vesztenem annyira rút, amilyen gyönyörű verekednem,
és hogy olyan híres hőst vert le, vigasztal erősen.
Tán a füledhez elért immár neve Deianira
szűznek: a legszebb volt hajdan minden hajadon közt,
birtoklását sok kérő vetekedve remélte.
Házához mentünk annak, kit apósul akartunk,
s »Parthaon fia,« így szóltam, »végy engem a vőddé;«
Alcides ugyanígy; mire mások visszavonultak.
Ő Jupitert ígérte apósul, s tettei hírét
mondja, mi mindent tett, mit rámért mostohaanyja;
»Istennek rút ember elől hátrálnia;« szóltam



  • mert nem volt még isten amaz -, »lásd, mind a haboknak,
    mik birodalmadon át futnak, vagyok én fejedelme;
    nem jövevény vőként jöttem, nem távoli tájról,
    itt lakozom magam is, mint része a birtokaidnak.
    Baj ne legyen valahogy, hogy a nagy Juno, a királynő,
    nem gyűlöl, s kijelölt munkák nagy terhe se büntet!
    Mert akivel kérkedsz, hogy apád, Alcmena szülötte,
    vagy nem apád Jupiter, vagy vétek tette apáddá.
    Úgy az apád, ha anyád megesett; válassz: hazudottan
    volt az apád Jupiter, vagy csúfság volt születésed?«
    Míg ezeket mondom, komoran néz ő a szemembe,
    és alig is fékezheti már felgyűlt dühe lángját,
    ennyi, amit rávág: »Nyelvemnél jobbom erősebb.
    Jó harcban győzzek, szó-harcban légy te a győztes«;
    s ront dühödötten rám. Resteltem futni előle,
    oly gőggel szóltam: zöld köntösömet lehajítom,
    karjaimat kivetem, mellemtől messze begörbült
    ökleimet tartom, készen vele harcomat állnom.
    Ő homokot mer fel, telehint homorú tenyerével,
    kapja cserébe a sárga fövenyt maga is tenyeremtől.

Free download pdf